Képsorsok

Ajánlás Asbóth Kamilla emlékére

Az Országos Nőiparkiállítást – az év egyik kiemelkedő eseményét – a pesti Redout termeiben rendezték meg 1881 kora őszén. A kiállítás fő célja az volt, hogy bemutassa az ország különböző vidékeinek női munkáit és termékeit, vagyis azt, hogy milyen kéziiparral foglalkoznak a nők országszerte. Egyúttal az a törekvés mozgatta, hogy a kiállítással számba vegyék, hogyan lehet az iparos munkákkal foglalkozó nőket segíteni, munkájukat, ízlésüket javítani, és ezáltal megnövelni munkalehetőségeiket, s nagyobb szerephez juttatni őket az ország ipari termelésében. A rendező bizottság – gróf Zichy Jenő, Zircen Janka és Gelléri Mór – „a női kezek munkáját” öt főcsoport szerint rendezte el. Az első osztályt az iparszerűen előállított, a nőknek keresetforrásul szolgáló munkák alkották. Ide sorolták a fénykép írást is, amelynek egyetlen képviselőjéről a katalógus a következőket írta:

„Asbóth Kamilla, fényképésznő Nagy-Szebenben. Két fényképekből összeállított tableaux: a népviseletek elragadók, az arczképek nem eladók, a Makartok ára darabonkint 1 frt; a cabineteké drbonkint 60 kr. Az első Makart-alaku tableaux ismertetése: I. sor: 1. oláh lány; 2. czigány; 3. oláh lány; 4. szász. II. sor: 5. oláh lány; 6. szász lány; 7. szász lány; 8. szász asszony. III. sor: 9. szász lány; 10. szász asszony; 11. szász lány; 12. oláh lány.

A második kabinetalaku tableau ismertetése: IV. sor: 13. oláh pár; 14. oláh lány; 15. czigány; 16. czigányok. V. sor: 17. szász lányok; 18. székely pár; 19. szász pár; 20. szász pár. VI. sor: 21. székely lányok; 22. szász asszonyok; 23. szász lányok; 24. czigányok. A kiállító fényképészeti műtermében kizárólag női munkaerők vannak alkalmazva.”

A katalógus utóbbi megjegyzését a sajtó figyelmesebb képviselői is kiemelték: Asbóth Kamilla – írta egyikük – „kizárólag nőket foglalkoztat műtermében s Makart-alakú népviseleti arczképeinek gyűjteményével bámulatra ragadja a szakértőket” (Hölgyek Lapja, 1881. szept. 4). A fényképésznő képeiért aranyéremet kapott, amelyet ezt követően képeinek litografált hátlapján feltüntetett.

Asbóth Kamilla életéről, pályájának alakulásáról keveset tudunk. Született Körtvélyesen, Budapest mellett 1838-ban, ahol szülei házasságot kötöttek. Édesapja Asbóth János (1809–1857) a család keszthelyi ágához tartozott, az ő édesapja volt a Georgikon tudós igazgatója. A nemességet a család őse 1715-ben nyerte el. A számos híres elődöt és rokont adó család történetében nehéz eligazodni, pontatlanságok, tévedések tarkítják még a hivatásos kutatók adatait is, nem is beszélve a távoli leszármazottak, amatőrök összeállításairól, családfáiról. A család sokáig Ásbóthnak írta vezetéknevét, és nem volt angol nemesi származású. Asbóth János felesége Glatz Matild (1815–1866), a nagyszebeni híres fényképész, Glatz Tivadar (1818–1871) idősebb testvére volt. Az első két gyermek, Ilka, Kamilla megszületése után a család az Abaúj megyei Szádalmásra költözött. Kamilla testvéreit a következő évtől kezdődően már itt jegyezték be az újszülöttek anyakönyvébe. Többen elhaltak közülük. Ekkor a matrikula bejegyzései szerint az apa „Galánthai Eszterházy Pál uradalmainak praefektusa és Szepes vármegye táblabírája” volt. A forradalom a fővárosba szólította, 1848-1849-ben földművelésügyi tárca miniszteri osztályfőnöke volt. A két legfiatalabb fiú már a forradalom után látta meg a napvilágot, mégpedig az Araddal szemközt lévő Temes megyei Újaradon. Apjuk ekkor a gróf Zselénszky (Zelenski) Róbert-féle uradalom intézője volt. Oszkár (1852–1920) nyelvészprofesszor lett a budapesti egyetemen, az MTA tagja, Emil (1854–1935) gépészmérnök, a József műegyetem tanáraként szintén a fővárosban futott be elismerésre méltó pályát. Édesapjuk egyik testvére a szabadságharcból ismert Asbóth Lajos (1803–1882) honvéd tábornok volt, aki 1863-ban, író fia, Asbóth János (1845–1911) pedig 1892-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Egy másik testvért – Kamilla nagybátyját – Amerikába vetette a sors: Asbóth Sándor (1811–1868) hadmérnökként vett részt a magyar szabadságharcban, majd az amerikai polgárháború egyik katonai vezetőjeként állt helyt Lincoln hadseregében.

A nyelvész Asbóth Oszkár életrajzából tudjuk, hogy gyermekkorát Nagyszebenben töltötte, ott végezte iskoláit is. Feltehetőleg apjuk viszonylag fiatalon, 1857-ben bekövetkezett halála miatt került oda árvagyerekként lánytestvéreivel együtt. „A nagyszebeni művelt szász környezetben – fogalmazott életrajzírója – lehetősége volt a beszélt és írott német nyelv szinte tökéletes elsajátítására. De ott hallott és tanult román szót is.” Testvéreit ugyanez a környezet vette körül, melyet a német-szász dominancia mellett is érvényesülő nyelvi és kulturális sokszínűség jellemzett. Ez határozta meg Asbóth Kamilla életkörülményeit és mindennapi tapasztalatait, aki feltehetően anyai nagybátyja mellett sajátította el a fényképész mesterséget, valamint az életképszerű jelenetek komponálását, a színes-változatos „népi alakok s típusok” kedvelését. Glatz Tivadar halála után Kamilla két nővérével megörökölte a műtermet 1871-ben. Az üzletet négy évig Glatz üzlettársa Koller Károly (1838–1889) vezette. A nagyszebeni városi címjegyzék még 1882-ben is mint az Asboth Testvérek (Asboth’sche Geschwister) üzletét tünteti fel a Grossen Ring 16. alatt lévő műtermet. Az öt évvel későbbiben csak Kamilla neve alatt szerepel, Gizella testvére francia nyelvtanár. Asbóth Kamilla járatta Veress Ferenc (1832–1916) Fényképészeti Lapok című szaklapját, portréja rajta van az „alapítói előfizetők” 1882-ben készült tablóképén, amit mellékletként kaptak meg az olvasók. Mai tudásunk szerint ebből csupán egy példány maradt fenn az utókorra, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményében.

A nőiparkiállításon bemutatott két tablót egy az egyben nem ismerjük. A kiállítási katalógus illusztrációk nélkül jelent meg, „sajtófotót” vagy átrajzolt metszetet sem ismerünk a kiállított anyagról. A képek megnevezése sem sokat árul el róluk. Mindössze annyi derül ki, hogy a nagyszebeni fényképésznő elsősorban a város és a környékének szász lakóit örökítette meg, de a románok, cigányok iránt is érdeklődött, s két kép erejéig a székelyek sem maradtak ki a sorból. Fotótörténészek feltételezik, hogy Asbóth Kamilla (és két testvére) nem csak a műtermet örökölte meg Glatz Tivadartól, hanem a negatívjainak egy részét is, amelyeket aztán a fotográfusnő maga is tovább hasznosított. Emiatt a nagyszebeni műteremből kikerült képek szerzősége sok kérdést vet föl, csak tüzetes elemzéssel lehet tisztázni az ellentmondásokat, a téves adatokat – ha lehetséges ez egyáltalán. Egy ritka példa jól megmutatja a képvándorlás, a mediális átvételek és változások kacskaringóit.

Asbóth Kamilla egyik felvétele, a „Cigányasszony gyermekével” az idézett jegyzék szerint valószínűleg nem szerepelt a nőiparkiállításon, ha csak nem más címmel mutatták be. Ismertté vált azonban a skót írónő, Emily Gerard (1849–1905) nagy Erdély-könyve jóvoltából (The Land Beyond the Forest), amely 1888-ban jelent meg előbb szülőföldjén, majd pár hónap múlva amerikai kiadásban, New Yorkban. A több tucat könyvet jegyző írónő két évet töltött Nagyszebenben és Brassóban, ugyanis lengyel férjét, az osztrák-magyar hadsereg huszártisztjét 1883 és 1885 között ide vezényelték. Emily de Laszowska-Gerard, ahogy az amerikai előszót aláírta, köszönetet mondott Emil Sigerusnak, hogy rendelkezésére bocsátotta az Erdélyi Kárpát Egyesület tulajdonát képező, általa tervezett fametszetek dúcait, valamint Asbóth Kamillának, hogy engedélyezte a szászokat, románokat és cigányokat ábrázoló „életszerű és jellegzetes” fotográfiáinak lemásolását. A szerző legrészletesebben a szászokról írt, aztán a cigányokról és a románokról. A magyarokat egy rövid, „Székelyek és örmények” című fejezetben tárgyalta, és mindössze egy gereblyét a vállán vivő székely parasztról készült kisebb fametszettel illusztrálta. A kötetben 22 kép található, közülük három egész oldalas autotípia Asbóth Kamilla fényképei alapján. Ezek jelzik Erdély többarcúságát: Egy szász lány ünnepi viseletben, egy cigány üstfoltozó, s a harmadik képtáblán a „Cigányasszony gyermekével”.

Ennek a felvételnek kabinetkép változata manapság is fel-felbukkan az interneten gyűjtők, vagy egymás adatait kiegészítő, de inkább kopírozó, lelkes „fotós bloggerek” jóvoltából. Hivatkozzunk azonban egy igazán hiteles forrásra, a stockholmi nemzeti (korábban királyi) könyvtár gyűjteményére, amely egy kiváló minőségű, 16 darabból álló sorozatot őriz Asbóth Kamilla képeiből. Köztük van a szóban forgó ábrázolás is.

Hogyan kerültek a felvételek éppen ebbe, az erdélyi szászoktól földrajzilag és szellemileg is távolra eső gyűjteménybe? A képeket Arthur Thesleff (1871–1920) finn botanikus, a cigány nyelv és szokások kutatója, argentínai finn kolónialapító ajándékozta halála előtt a királyi könyvtárnak egész cigány-gyűjteményével együtt. Nincs tér itt regényes életét és ellentmondásos cigánykutatói érdemeit/károkozásait felidézni, elég az hozzá, hogy Asbóth Kamilla képeit a terepen, Nagyszebenben gyűjtötte-vásárolta. Ennek hátterét röviden felvillantja az Erdély című havilap is a „Finn tudós Brassóban” című híradásában, amely az 1898. évi októberi számában jelent meg. A lap értesülése szerint Thesleff magyarországi látogatása során felkereste a cigányügyben szaktekintélynek számító József főherceget és Erdély egyes vidékeit:

„A napokban érdekes vendége volt Brassónak. Shesleff Artur, fiatal finn etnográfus, kormánya megbízásából bejárja Európát, hogy tanulmányozza a czigányok életét. A finn kormány ugyanis rendezni akarja az országban élő néhány száz czigány ügyét. Példát vehetnének erről nálunk, hol újabban vajmi keveset törődnek a 300000 czigány ügyének rendezésével. Thesleff hazánkba is eljött, hogy értekezzék Herrmann Antal tanárral, aki elismert tekintély a czigány demographia és a czigányok ügyének rendezése terén. Herrmann ajánlásával József főherczegnél is tisztelgett Thesleff Alcsúthon. Ő Fensége igen kegyesen fogadta a finn tudóst és sokat értekezett vele a czigányok rendezése ügyében. […] — Thesleff a czigányok tanulmányozása végett beutazta Erdélynek egy részét és Brassóból igen érdekes levelet irt Herrmannak. Innen Bukarestbe ment, aztán a Balkán országokban akarja megismerni a czigányok helyzetét.”

Ennek a látogatásnak s kutatásnak eredményeként jutott tehát hozzá Thesleff Asbóth Kamilla cigány képeinek egy sorozatához, amely az utazó gondossága jóvoltából szerencsésen megőrződött. A „Cigányasszony gyermekével” című felvétel az elmúlt bő két-három évtizedben kisebb karriert futott be Magyarországon különböző kiállítások, nyomtatott és online kiadványok jóvoltából mint „az egzotizáló cigányképek” egyik jellegzetes példája. A felvétel a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származik. Itt azonban nem Asbóth Kamilla neve alatt szerepel. Kezdetben szerzőként Nagy Miklóst tüntette föl a nyilvántartás, miután a kép több száz társával tőle, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjétől került a gyűjteménybe. Először így is jelent meg, Nagy Miklós felvételeként… Valójában ez a másolat „Koller K. tanár és Borsos J. m. kir. Udvari Fényképész” litografált kartonján található. Minthogy a Besztercén tanárkodó Koller mellékesen egy fényképészműtermet is nyitott, felmerült, hogy a kép itt készülhetett.

De a képtörténetnek ezzel nincs vége, mert a Néprajzi Múzeum fényképei között fennmaradt egy másik kópia is, mégpedig a kolozsvári Veress Ferenc kabinetkártyájára ragasztva. Ezt a múzeum egy gyűjtő, világutazó, a bőrgyáros Gillming Ferenc hagyatékából kapta 1905-ben. A verzón a képkereskedéssel is foglalkozó Calderoni cég pecsétje látható, vagyis a képet árusították, így szerezte meg gyűjteménye számára egykori tulajdonosa. A rejtélyt az magyarázhatja, hogy Koller Károly 1871-ben Veressnél is működött, s itt is közreadta a magával hozott felvételt.

Ki tehát a kép alkotója? Szögezzük le, hogy a szerzőség mellett egyelőre nincs hiteles bizonyíték. Lehet, hogy a kép Asbóth Kamilla saját munkája, amelyet még a Glatz-Koller páros segédjeként készített, és amikor a későbbiekben már saját maga vitte a műtermet, újfent felhasznált saját alkotásaként. Megerősítheti ezt a feltételezést Emily Gerard könyve, és az abban rögzített szerzőiség egyértelműsége. Lehetséges azonban, hogy a kép Koller Károly felvétele – netán maga Glatz Tivadaré –, és távozásakor a negatív egy példányát magával vitte, felhasználta saját, illetve a Veress-féle műterem képeként ottléte alatt. Ám az sem kizárt, hogy a „segéd” negatívja vándorolt Kolozsvárra és Budapestre, majd született újjá, mint ahogy egy identitásában megújult verzió másolata – autotípiája – révén Edinburghba, Londonba, New Yorkba került. A szerzőség fogalma még alakulóban volt, bár az elismert, jónevű nagyszebeni műhely mesterei éppen, hogy elől jártak a fotográfiák alkotóhoz kötésében – különösen, ha saját magukról volt szó.

Asbóth Kamillától a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteménye csak kilenc (ebből kettő két példányban is) saját fényképpel rendelkezik. Ezek közül a szász menyasszony és vőlegénye Szelindekről, egy száz házaspár felvétele, és egy szász családé két gyermekével egyaránt Sellenberkről. Mindhárom műtermi felvétel az Ezredéves Országos Kiállítási Igazgatóság ajándékaként került a múzeumba 1900-ban. Kamilla a kiállítás előkészületei céljára, vagy korábban készíthette munkáit. Kiállított már viseletes képeket az 1885-ös országos kiállításon, majd a szintén Budapesten rendezett műkedvelő fényképészek kiállításán. Mindkétszer aranyéremmel tüntették ki. Hat felvételét a múzeum jóval később, a berlini etnológiai múzeumtól kapta 1977-ben. A román házaspárt ábrázoló felvétel ebből a sorozatból való.

A millenniumot követően Kamilla 1897-ben eladta műhelyét Fischer Emilnek (1873–1965), aki haláláig működtette. Maradt Nagyszebenben, együtt lakott tanárnő testvérével, továbbá másik húgával, Mathildal. Hetven évesen hunyt el 1908. szeptember 26-án. A Nagyszebeni Ujság az elhunytak névsorában feltüntette, hogy fényképész volt. A város németnyelvű napilapja annyit írt róla, hogy az elhunyt Kamilla von Asboth egy „birtokigazgató árvája” volt, és a központi temető kápolnájából helyezték örök nyugalomba.

Szerző: Fejős Zoltán

Források

Addresbuch der k. freien Stadt Hermannstadt und deren Umgebung. Hermannstadt, 1882–1908.

Gerard, E. (Emily): The Land Beyond the Forest. Facts, Figures, and Fancies in Transylvania. In two volumes. Edinburgh–London, William Blackwood and Sons, 1888.; illetve: New York, Harper & Brothers, 1888. [egy köteteben]

Kiss Lajos: Asbóth Oszkár. A múlt magyar tudósai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1996.

Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész: Nemes családok. Budapest, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, 1905.

Országos nőiparkiállítás. Elsődleges közlemények a név- és tárgymutatóhoz. Szerkeszti: Gelléri Mór, kiállítási titkár. Budapest, Athenaeum, 1881.

Magyar Ipar, 1881.

Családtörténeti források internetes adatbázisai, családfái (ancestry, familysearch, geni, myheritage).

Szakirodalom

Hurd, Madeleine – Werther, Steffen: The Scandinavian ‘Gypsy friend’. Scandinavian Journal of History, 2022. Online, DOI: 10.1080/03468755.2022.2053197.

Ionescu, Adrian-Silvan: Fotografie und Folklore. Zur Ethnofotografie im Rumänien des 19. Jahrhunderts. Fotogeschichte, 27. 2007. Heft 103. 50–58.

Ionescu, Adrian-Silvan: Die Ethnophotographie in den von rumänen bewohnten gebieten im 19. Jahrhundert. Revue Roumain d’Histoire et l’Art, Série Beaux-Arts, 47. 2010. 63–88.

Klein, Konrad: Foto-Ethnologen. Theodor Glatz und die frühe ethnografische Fotografie in Siebenbürgen. Fotogeschichte, 27. 2007. Heft 103. 23–45.

Láng Orsolya: Egyfajta szépségszalon. Erdélyi fotográfusnők a 20. század elején. Medok, 2019. 1. sz. 27–44.

Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839–1916. Tanulmány és okmánytár. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Alapítvány, 2001.

Montesino, Norma: The “Gypsy Question” and the Gypsy expert in Sweden. Romani Studies, 11. 2001. 1. sz. 1–23.

Voina, Delia: Un atelier fotografic, trei artişti-fotografi. Un patrimoniu ce trebuie descoperit. In: Mari fotografi din Transilvania secolelor XIX-XX. II. Coord.: Marius Câmpeanu. Baia Mare, Editura Eurotip, 2020. 24–47.