A magyar fotográfia napja – válogatás a Néprajzi Múzeum magyaros fényképeiből

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezésére 2003 óta augusztus 29-e a magyar fotográfia napja. 1840-ben ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia) Vállas Antal jóvoltából. Az eseményre a Magyar Tudós Társaság ülésén került sor. Témái a budai vár és Duna voltak. A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteménye számos, a magyar fotográfia története szempontjából izgalmas felvételt őriz. A bejegyzésben a magyaros stílus képviselői által készített felvételekből adunk közre egy válogatást.

A hazai fotográfia az első világháború után új utakat keresett, ennek egyik ágát jelentette a magyaros fotográfia. A stílus aranykorát az 1925-től az 1930-as évek végéig tartó időszak jelentette, egyes fotótechnikai újítások (sajátos beállítások, ellenfény, tükörfényezett nagyítások) és új képi tematikák (idillikus magyar tájak, városok, folklorisztikus és részben idealizált falusi zsánerképek) együttes megjelenése jellemezte. A mozgalom fotográfusai a Magyar Amatőr fényképészek Országos Szövetségének (MAOSZ) tagjaiként ismerték egymást, együtt jártak a Szövetség által meghirdetett vagy magánúton szervezett fotótúrákra. Az amatőr szóhasználat arra utal, hogy a mozgalomba bekapcsolódó hivatásos fotóművészek vagy más foglalkozással rendelkezők, elhatárolódtak a szolgálatóipartól és a hobbifotósoktól, az esztétikai fotókészítés mellett tették le voksukat. Képezték magukat, előadásra jártak, szaksajtót olvastak és írtak, a szervezet életébe aktívan bekapcsolódtak. Többségük elsődleges megélhetési forrását azonban nem a fotografálás jelentette. A szervezet intézményi és szaksajtói apparátussal, saját laborral és felszereléssel rendelkezett. A stílust képviselő fotográfusok fényképei a korszak hazai és nemzetközi kiállításain, országos és helyi hetilapokban, vasúti kocsikban voltak láthatóak, napjainkig néprajzi és más kiadványokban is helyet kapnak.

A kimagasló életművel rendelkező és országos szinten ismert magyaros fotóművészek közül Balogh Rudolf, Kankovszky Ervin, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő népies tematikájú felvételeinek jelentős része a Néprajzi Múzeumban található. A képek részben a szerzőktől, részben haláluk után hagyatékukból, vásárlással kerültek a gyűjteménybe. A második világháború után felszámolt Magyar Film Iroda és Pesti Hirlap anyagainak egy része is elérhető a gyűjteményben. A magyaros fotográfusokhoz köthető korpusz a Néprajzi Múzeum fotótári anyagában jelenleg közel 12 ezer darabot tesz ki. A Film Irodától (lásd 6., 12-14. képek) négyezernél több felvételt őriz a tár, többségében negatívok formájában. A múzeummal folyamatos kapcsolatban lévő, hivatali munkája mellett fotóügynökséget üzemeltető és a néprajzi témák iránt különösen fogékony Kankovszky Ervintől (1884-1945) ezernyolcszáz fotográfia (lásd 3., 8-10. képek), a rendkívül termény és hivatali munkája lezárulta után fotóművészként tevékenykedő Szöllősy Kálmántól (1887-1976) közel ötezer (lásd 7., 15-17. képek) és Vadas Ernőtől (1899-1962) majd ezerkétszáz (lásd 4-5., 18-22. képek) felvételt őriz a gyűjtemény. A múzeumban lévő magyaros fotográfiák különlegessége, hogy nagyobb hányada az eredeti üvegnegatív és nitrocellulóz film. A fennmaradó pozitív képek többsége kis- és közepes méretű, köztük kiállításra, sajtófelhasználásra szánt példányok is találhatóak. A már említett fotográfusokon kívül Dulovtis Jenő, Eitner Margit, Járai Rudolf, Kerny István (lásd 2. kép), Korschelt Miklós, Rédei György, Szendrő István (lásd 23-24. képek), Vadas Jolán, Vecsényi István, továbbá Erdődi Mihály, Kellner Jenő felvételei is megtalálhatóak a fotókorpuszban. A képeken látható fotótémák túlmutatnak a népies fogalmán, szép számmal vannak a gyűjteményben városképek is.

A fotóanyag megfelelő értelmezéséhez jó ismerni azt a közeget, azokat a körülményeket, melyek ezeket a fényképezéseket jellemezték, illetve a már a korszakban felmerült kritikákat is. A MAOSZ 1934-től szervezett tematikus (vasárnapi) fotótúrákat, melyeknek nagy része jelentette a falvakban történő fotózást. A fotótúrák helyszínének kiválasztását praktikus okokból nagyban befolyásolta, hogy az Budapestről könnyen és gyorsan megközelíthető legyen (pld. Szentendre, Budaörs, Bánk, stb.). Kunszt János a falusi zsánerképek készítéséről szóló írásában kitér arra is, hogy miért töltenek rövid időt egy-egy településen: „Sajnos mi ’mellékfoglakozással’ bíró amatőr fényképészek csak rövid szabadságunk idején, vagy ünnepnapokon tudunk vidéken fényképezgetni. Nincs tehát időnk arra, hogy alaposabban elmélyedjünk a nép, vagy szűkebbre vonva a határt, valamely vidék népének életébe, szokásaiba, ezért bizony inkább csak a külsőségek fognak meg, mert ezek a szembeötlőek, míg ha valaki belemélyed témájába, akkor már a lényeg fogja meg, amely nem olyan csillogó, mint a külsőség, de a nép lelkének megértéséhez feltétlenül szükséges.” (Kunszt 1936, 15.)

Ramhab Gyulához is közel álltak a népies témák, számos alkalommal vezetett néprajzi túrát. A téma fontosságáról és a falusiakkal való kapcsolatfelvételről többször írt a Fotóművészeti Hírekben (Ramhab 1935a, 1935b). Egyikben arra reagál, hogy egy fotókiállítás kapcsán az a kritika érte az ott megjelent fotókat, hogy túl sok az etnográfiai felvétel. „Ne menjünk helytelen irányba. Nézzünk a kérdés mélyére. Nem a ’nagy tömegű’ etnográfiai kép miatt keletkezett a baj, hanem határozottan azért, mert ünneplőbe öltözött menyecskéket és leányokat olyan munkában fényképeztek, amit azok ünneplő öltözetben nem végeznek. Egyes képeken merev, díszbe öltözött menyecskét látunk, akit minden probléma megoldása nélkül, lapos világítás mellett fotografáltak. Tehát röviden: ez az út nem vezet helyes irányba. A magyar tájak hangulata, a magyar falu levegője, a magyar nép különböző szokása, viselete, munkálkodása, a magyar faj különféle típusa még nagyon sok kiaknázatlan lehetőséget nyújt.” (Ramhab 1935a, 14) A Ramhabtól idézett gondolatok rávilágítanak a magyaros stílusú fényképezés egyik vitapontjára: az ünnepi viseletbe öltözve munkát végző falusiak fotózása, melytől óva intették a fotóamatőröket. Kunszt János a Fotóművészetben megjelent cikkében, a falusi zsánerképek készítéséről 12 pontba foglalva praktikus tanácsokat ír le (Kunszt 1936). Ezek között szerepel, hogy a képet meg kell szerkeszteni (tehát a modellt/adatközlőt meg kell kérni, hogy a kamera elé álljon, ez alól kivétel lehet a templomba vonulás, stb.); túlságosan központban van az ünnepi ruha, a még élő viselet fotózása, ezen változtatni kellene; munka közben, nem csupán ünnepi alkalmakkor kell felvételeket készíteni.

A most közreadott válogatás részben a tipikus, népies témákat ábrázoló felvételekből, emellett a stílust jellemző látásmódot, képi világot mutató fényképekből ad ízelítőt. Képet kaphatunk arról, hogy az ismertebb, tipikusnak, idillinek mondott ünnepi viseleteket felvonultató zsáner- és ünnepeket ábrázoló képek mellett, a hétköznapokat és a viseleten kívüli világot is megörökítették a stílus képviselői.

Szerző: Bata Tímea

Felhasznált irodalom:

Fotóművészeti Hírek: 1934a MAOSz hírek. Fotóművészeti Hírek, 14. 3. sz. 1934, 52.
Kincses Károly: Mítosz vagy siker? A magyaros stílus. Kecskemét: Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.
Kunszt János: Falusi zsánerképek. Fotóművészet, 1. 1. sz. 1936, 7‒15.
Ramhab Gyula: Az ethnográfiai felvételekről. Fotóművészeti Hírek, 15. 1. sz. 1935a, 13‒14.
Rambab Gyula: Ismerjük meg a magyar vidéket. Fotóművészeti Hírek, 15. 8. sz. 1935b, 206‒208.

A Néprajzi Múzeum magyaros fotográfiáiról:

Bata Tímea: „Bárki megirigyelhetné csömöri expedíciónkat” – a Néprajzi Múzeum Csömörön készült fotóiról. Néprajzi Értesítő, 100. 2018, 239-272.
Bata Tímea: „Falusi képeskönyv” – népies témájú fotók az Új Időkben. In. Fotó és társadalom. Korall 73. 2018, 112-145.
Fejős Zoltán: Boldog/képek. Katalógus. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban 2004. november 4 – 2005. május 22. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2005.