„Lappok a budapesti állatkertben volt karavánból” – 1894

A 19. század második felétől egészen az 1950-es évekig Európa-szerte több országban szerveztek olyan bemutatókat, melyeken különleges, az adott ország kultúrájától sokban különböző, távoli helyről, más kontinensről érkező népcsoportokat ismerhettek meg a helyiek. 1873 és 1928 között legalább huszonnyolc alkalommal szerveztek Budapestre is ilyen „etnográfiai mutatványt”.

A nyelvrokonok közül 1882-ban a szamojédok, 1888-ban, majd 1894-ben és 1913-ban a néprajzi bemutató keretében számik (lappok) érkeztek a fővárosba sátraikkal, rénszarvasaikkal és használati tárgyaikkal. Számik (lappok) 1873-ban is jártak a fővárosban, az akadémiára is ellátogattak, Budenz József, aki tanulmányozta a számikat, megjegyezte, hogy Bécsből, az 1873-as világkiállításról érkeztek: „Az 1882. év nyarán néhány szamojéd embert hoztak Budapestre — ethnographiai látványul az állatkertben, úgy mint a bécsi kiállítás alkalmával 1873. mutogattak előbb Bécsben, aztán Budapesten is svéd lappokat egy bódéban, akiket szerencsém volt — annak idején itt az Akadémiában is bemutatni.” (Budenz 1890, 626.) A bódé helyéről nincs további információ, ez állhatott a Városligetben vagy az állatkertben is. A finnugor népek karavánjainak történetét, ennek fogadtatását és relfexív értelmezését két tanulmány is érintette, feldolgozta (Sz. Kristóf 2022, Tamás 2019). A korabeli, állatkertekben látogatható etnográfiai bemutatók résztvevőinek nagy része a hamburgi Carl Hagenbeck, állatkerteket egzotikus állatokkal ellátó és idővel cirkuszt működtető cégének szervezésében utazott Európában. A korszak napi és hetilapjai (Pesti Napló, Vasárnapi Ujság) kisebb-nagyobb terjedelemben rendre tudósítottak a fővárosba érkező, az állatkert területén megtekinthető egzotikus népekről. A finnugor (de más) népeket a nyelvrokonság kapcsán tudományos érdeklődés is övezte, a karavánt különféle tudományágak képviselői is felkeresték, több írás is megjelent a rokonság bizonyításáról vagy cáfolásáról a látogatások eredményeképpen.

A számi (lapp) karavánok fényképi forrása minimálisnak mondható. Az 1894-es látogatásról Török Aurél fotóját közli a Természettudományi Múzeum blogja (Makra 2014). A majd két évtizeddel későbbi, 1913-as számi (lapp) bemutatóról Balogh Rudolf három képét jelentette meg a Vasárnapi Ujság. Egy képeslapot is őriz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye az 1913-as évből, a fényképész megjelölése nélkül. A képi forrásanyag kiegészítése a múzeumi feldolgozó és adatpontosítás során a számik (lappok) 1894-es bemutatójának újabb négy felvétele, melyek korábban pontatlan adatokkal szerepeltek a Néprajzi Múzeum nyilvántartásában. A pozitív képeket 1900-ban ajándékozta a múzeumnak az intézmény laboránsa, Szabadszállásy János, aki 6×9 cm-es üvegnegatív reprodukciókat készített a képekről. Arra vonatkozó adat nem ismert, hogy hozzá hogyan kerültek az fényképpozitívok. Annak ellenére, hogy az eredeti képek egyike szignált és dátummal ellátott, a leltározás során ezeket az adatokat nem vették figyelembe és Szabadszállásy reprodukciójaként, 1900-es dátummal került a kutatók által használt múzeumi leírókartonra. A képek egyikén dr. Török név és az 1894. április 7-i dátum olvasható, feltételezhető, hogy mind a négy képet ugyanaz a fotográfus készítette. A szerzőség beazonosítását a Természettudományi Múzeumban őrzött Török Aurél felvétel erősítette meg, melyen ugyanez a szignó látható. Török Aurél (1842-1912) orvos, a magyarországi antropológia megteremtője embertani vizsgálatai során különféle népeket tanulmányozott. 1894-ben Halász Ignác kolozsvári nyelvész mellett Török is kereste fel a Városligetbe érkezett számi (lapp) családokat, melyről a Pesti Hírlap is beszámolt: „A karaván úgy embertani, mint néprajzi tekintetben igen érdekes és tanulságos. Dr. Halász Ignác kolozsvári egyetemi tanár nyelvészeti, dr. Török Aurél egyetemi tanár pedig embertani szempontból tanulmányozza őket.” (Lappok az állatkertben, 1894). Korábban találunk híradást arról, hogy Török a Városligetben lévő szingaléz csoportokat tanulmányozta, eredményeiről előadást is tartott az állatkertbe érkező látogatóknak. Arra vonatkozó adat nem ismert, hogy összesen hány darab felvételt készített Török látogatásai során, azonban az biztos, hogy nem egy alkalommal készültek a fotók: a Természettudományi Múzeum felvétele április 3-án, a Néprajzi Múzeum fotói pedig négy nappal később. Az első felvétel a számikat (lappokat) sátruk mellett, a rájuk kíváncsi tömeggel együtt az állatkert területén örökíti meg. A másik három, Néprajzi Múzeumban található csoportképek egy sétányon készültek, a három képen ugyanazokat a családokat, személyeket láthatjuk (lásd 1-3. kép).

Mit tudhatunk a karaván tagjairól? A Magyar Hirlap beharangozója szerint Krisztiániából (Koppenhága egy része) húsvét vasárnapján érkeznek majd számik (lappok), mintegy negyven fő és naponta bemutatják szokásaikat, játékukat, a hír Jakobsohn impresszáriót nevezi meg (Északi népe Budapesten, 1894). Az április híradások szerint a számi (lapp) karaván impresszáriója Adolf Strassburger cirkuszigazgató volt, aki 1916-ban beolvadt Hagenbeck vállalkozásába. A Vasárnapi Ujság április 15-i számában közölt rövid hír alapján a huszonkettő tagból álló karaván két hete, tehát április első napjaiban érkezett, rénszarvasokkal. A bemutatók alkalmával „a látogatók megismerhetik az északi népfaj típusait, szokásait, egyszerű háztartását.”

Halász Ignác tollából a Pesti Napló egy hosszabb írást közölt április 11-én, melyből részletesen megtudhatjuk a számik (lappok) történetét, hogy mi jellemzi életmódjukat. Hajnal részletesen leírja, hogy honnan érkeztek a karaván tagjai: „Még csak azt említem meg, hogy az Állatkertben látható három sátor, három külön családé. Az elsőben az öreg Ulu (lappul Aulu) Renander lakik feleségével Eva Lisa Olsdoterral (lappul: Eiva Lisa Aulu daktare) Svédországból, a másikban Morten Jakobson Nordfjell (lappul: Murte Jäkken alekie) Anna Sofia Andersdotterral (lappul: Anna Séfé Andan daktare), a harmadikban pedig Jón Mortenson (lappul: Jana Murten alekie) feleségével, Lycia Hansdotterral (lappul: Luaie Hann daktare.) Az előbbi a norvég Dovrefjeld, vagyis Dovre hegységből, az utóbbi pedig a svéd-norvég határon levő Böraas hegységből. Legnagyobb családja Morten Jakobson Nordfjellnek van, tudniillik hét gyermeke. A többi két felnőtt férfi szolga. Az egyik Nils Andreas Anderson (lappul: Najelä Anda), a másik pedig Anders Nilsen (Anda Najela), mind a kettő északibb vidékről, Frostvikenből. Kivülök még két nő van, akik nem tartoznak szorosan a három családhoz. Az egyik Elisabet Marie Mortensdotter (Liesa Maja Mortene), akinek férje otthon maradt a Röraas hegységben, de két kis gyermekét magával hozta, a másik Maja Thomesdotter, egy tizennyolc esztendős hajadon.” (Halász 1894, 3.) A beszámolóból kiderül, hogy két országból, Norvégiából és Svédországból érkezetek teljes vagy csonka családok. Hajnal adataiból arra következtethetünk, hogy a Néprajzi Múzeum F 3016 képén a Norvégiából érkezett Morten Jakobsen Nordfjellt és családját láthatjuk. Az F 3015-ös képen a gyermekeivel érkező Elisabet marie Mortensdotter és gyermekei lehetnek, a karaván egy férfi tagjával. A több férfiből és fiúból álló, kíváncsiskodók által övezett számi (lapp) csoportképen feltehetően a szolgák is a kamera elé álltak.

Török Aurél negyedik felvételén (4. kép, F 3018) egy asztalra és a mellette lévő falra elhelyezett számi (lapp) tárgyakat örökített meg. Köztük edényeket, ruhadarabokat, közlekedési eszköz és épület maketteket láthatunk. A Néprajzi Múzeum munkatársai 38 tárgyat vásároltak (ltsz. 5645 – 5691) a karaván norvégiai tagjaitól 1894 júliusában („Az állatkertben tanyázott lapp karavántól vétetett” megjegyzéssel). A többségében fából, kéregből készült, karcolással vagy festéssel díszített használati- és dísztárgyakat (javarészt edényeket), modelleket, a leltározói megjegyzések alapján ezeket részben a budapesti tartózkodás során készíthették. A tárgyakról az 1940-es évek elején a múzeumban dolgozó Kanszky Márton szerzetes tanár készített rajzokat. A fényképen szereplő tárgyak és a múzeumban lévő tárgyakat összehasonlítva megállapítható, hogy a Török által fotózott használati tárgyak nem kerültek be a gyűjteménybe.

A múzeum gyűjteményében 123 éve pontatlan adatokkal nyilvántartásba került felvételek összeolvasva az 1894-es sajtóban megjelent Halász-féle leírással lehetővé teszik, hogy az „állatkertben volt karaván”, ahogy a pozitív képeken olvashatjuk, tagjairól nem csak nevesítve legyenek, hanem láthassuk is őket. A múzeumban lévő tárgyak és a fényképen lévő tárgyak egymás mellett pedig a korabeli „etnográfiai mutatványok” kelléktárát, a számik (lappok) használati és dísztárgyait elevenítik fel.

Szerző: Bata Tímea / Köszönöm Sz. Kristóf Ildikó közreműködését.

Felhasznált irodalom:

Budenz József: Adalék a jurák-szamojéd nyelv ismeretéhez. Akadémiai Értesítő, 1890, I. kötet, 11. füzet, 623-628.
Sz. Kristóf Ildikó: Az első néprajzi bemutató a budapesti Városligetben 1873. In. Laczó Ferenc és Varga Bálint (szerk.): Magyarország globális története 1869-2022.
Makra Szabolcs: Lappok a Városligetben, 1894. Képek az embertani fotógyűjteményből 5.

Tamás Ildikó: Számik (lappok) a budapesti állatkertben. Az egzotikus és az idegen narratívumai. In. Jakab Albert Zsolt – Peti Lehel (szerk.): Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság – BTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet – Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2019, 421-436.

Idézett híradások:

Észak népe Budapesten. Magyar Hirlap. 1894. március 9. 4. évfolyam, 68. szám, 6-7. oldal.
Halász Ignác: Lappok Budapest. Pesti Napló. 1894. április 11. 45. évfolyam, 100. szám, 1-3. oldal.
Lappok az állatkertben. Pesti Hírlap. 1894. április 10. 10. oldal. 16. évfolyam, 100. szám.