Az aradi műtermet üzemeltető Auerbach Miksa és a szegedi, kassai, temesvári érdekeltséggel rendelkező Letzter Lázár együttműködéséből született Volkstrachten aus Ungarn (Magyarországi népviseletek) népviseleti sorozata a Néprajzi Múzeum Fényképgyűjteményének egyik különleges egysége. A közös vállalkozás az 1873-as bécsi világkiállításhoz köthető. A Fővárosi Lapok 1872. augusztus 13-ai számában a következőt olvashatjuk: „Auerbach Miksa aradi fényképirót a kormány megbizta, hogy magyar, német, bolgár, román, szerb népviseletekről fényképeket készítsen a világkiállítás számára.” Az Allgemeine Illustrirte Weltausstellungs Zeitung e hónap végén tudósít Auerbach világkiállításra készülő népviseleti fotográfiáiról, felsorolva csoportképei készítésének helyszíneit és témáit is. 1872. október 30-án a Szegedi Hírlapban már kettejük közös munkájáról írnak: „A bécsi világkiállításon hazánk minden vidékének népviseletei is be lesznek mutatva fényképeken. E fényképek kiállításával Letzter szegedi és Auerbach aradi jóhirű fényképészek vannak megbizva, kik e célból működésüket már megkezdették.”
Auerbach a bécsi fényképészeti társaság tagjaként részt vett a bécsi világkiállítás előkészítő munkájában. Kiállítóként Letzterrel együtt mindketten szerepeltek, hogy pontosan milyen fotográfiákkal, arról részleges adatokkal rendelkezünk. Letzter zsánerképeket és szegedi városképeket állított ki, míg Auerbach a „Néprajzi tanulmányok” megnevezéssel kiállítási „értékelő diplomát” kapott, ez későbbi aradi verzóján is szerepel (9-10. kép).
Az 1872-es híradásokban szereplő országos fotózás teljes anyagát a múzeumi gyűjteményben fennmaradt sorozat és az 1873-as kiállítás kapcsán megjelent sajtóillusztrációk sejtetik (Kiállítási Lapok, Allgemeine Illustrirte Weltausstellungs Zeitung, Vasárnapi Ujság). A közös hátlappal készült sorozat két méretben (kabinet és vizit) létezik, mivel nem sorszámozott, a széria teljes darabszáma nem ismert. A múzeumi sorozat huszonegy darabja nyolc nemzetiségi csoportot ölel fel. A híradásokban többször szerepelnek kettejük kapcsán drótos tótról, sokácokról, vendekről készült felvételek, melyek közül a sokác és vend téma szerepel a múzeumban őrzött képek esetében is. A szerzőség a közösen kiadott képek kapcsán nem különíthető el biztosan, egyes helyszíneken mindketten vagy együtt is járhattak. A korabeli források alapján Auerbach fotografált Lippán, Karánsebes vidékén, Vinga környékén, Szegeden és Makón, Versegen és Kikindán, feltehetően az aradi és környéki képeket is ő készítette. A helyszínek többsége Aradról, Bécsbe menet (Auerbach), Szegedről vagy Kassáról, Temesvárról (Letzter) megközelíthető volt. Amennyiben a múzeumi nyilvántartásba vett és a korabeli publikációkban szereplő helységneveket és képeket összevetjük, a két fényképész legalább huszonegy település nemzetiségi és magyar viseletéből állította össze közös sorozatát. A múzeumi széria darabjai között Vinga környéki bolgárok, Lugos vidéki románok, csomádi és ambrusfalvi szlovákok, Muraszombat környéki vendek, siklovai (csiklovabányai) cigányok, bácsszentiváni svábok, sokácok, bácskai rusznyákok – ruszinok tizennégy képpel, a további hét fotográfián magyarok láthatók (Vajszló, Nagylak, Szeged, Kisjenő, Makó, Rábaköz).
Ezek közül tíz fénykép készült külső helyszínen, három darab háromféle műtermi festett háttérrel, ebből az egyik Letzter Lázár 1871-es felvételén is látható. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a felvételek egy része az 1872-es megbízatás előtt készült.
Az Auerbach – Letzter közös vállalkozás rectó-in és verzóin a bécsi a Tuchlauben 18. cím szerepel. A fennmaradt versók és hirdetések alapán egy időben Auerbach biztosan egyedül üzemeltethette a bécsi műtermet, illetve volt egy másik címen szereplő műterme is. 1874-ben Auerbach Graben 23-as szám alatt hirdeti magát fényépészként és olcsó fényképészeti kellékek közvetítőjeként. A két helyszínen 1872 és 1879 között működhettek a műtermek, feltehetően itt (is) árusíthatták a népviseleti felvételeket.
A sorozat többsége 1909-ben került a Néprajzi Múzeumba a Vasárnapi Ujság főszerkesztőjének, Nagy Miklósnak a hagyatékával. A fényképgyűjtemény négy nagyobb alakú színezett fotográfiát őriz Letzter Lázártól, melyből kettő a Volkstrachten aus Ungarn darabjainak párja, egyik sem teljesen azonos (11-14. képek).
Általánosan elmondható, hogy az ország sokszínű népviseletét bemutató fotók kitüntetett szerepet kaptak a bécsi világkiállításon a nemzeti háziipar dokumentációs eszközeként. Számos jel mutat arra, hogy a fotósorozat összefügg a Rómer Flóris és Xántus János által összeállított nemzeti háziipari gyűjtemény gyűjtőpontjaival. A fényképészek és a háziipari kiállítás összeállítói közötti kapcsolatok feltárására további kutatás adhat választ.
Szerző: Bata Tímea
