Fóti esküvői emlékek | könyvajánló

Balogh Dávid-Szűcs Mária: Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Lakodalmi szokások Fóton (1883-1950). Fót, Fóti Hagyományokért Alapítvány, 2022.

Fotótörténészként szeretném figyelmükbe ajánlani ezt a könyvet mindazoknak, akik a vizualitás mára kialakult újfajta, mindent meghatározó szerepét nem találják túldimenzionáltnak. A néprajztudomány friss eredményeit távolabbról figyelve úgy tűnik, hogy az érdeklődés számottevő. Tudjuk, hogy a magyarországi lakodalmi szokásoknak jelentős szakirodalma van, a paraszti rítusok és öltözékek története már számos kötetben megjelent, rövidebb, specifikusabb tanulmányokra is könnyen rábukkanhatunk. A szöveges bázis főként a speciális szokásrendszereket tárta fel, összegyűjtötték a rítus mozzanatait, a fiatalok helyét és szerepét, az elhangzott zenét és rigmusokat, a figyelem kiterjedt az elfogyasztott ételekig, ajándéktárgyakig. Ebbe a sorozatba illeszkedik ez a most megjelent kötet, amely azért érdemel kiemelt figyelmet, mert a családoknál őrzött felvételek jó minőségű reprodukcióira fekteti a hangsúlyt. A vizualitás előtérbe helyezésével a mai kor kívánalmainak tesz eleget. Egyes szakértők szerint az egész néprajztudományt a feje tetejére kellene állítani és a képeken keresztül értelmezve újradefiniálni.

Balogh Dávid hosszú ideig Fóton élt fiatal művészettörténész hároméves kutató- és gyűjtő munkájának eredménye egy kiállítás volt, melyet a Házasság hete alkalmából azonos címmel 2020-ban nyitottak meg. A helyiek számára is sikeres volt, közreműködtek a képek datálásában, a fényképeken látható fiatalok azonosításában. Szűcs Mária nyugdíjas könyvtárvezető a tanulmányok megírását segítette, melynek eredményeként a Fóti Hagyományokért Alapítvány megjelentette a kiállítás anyagát, jelentősen kibővítve az egyes témákat.

Balogh Dávid írt a fóti társadalom helyzetéről 1880-1950 között, melyből megtudhatjuk, hogy 2000-ről 7000 főre növekedett a lakosság, ezzel együtt a házhelyek száma is. A paraszti társadalom is tagolódott az egyholdas paraszttól kezdve a leggazdagabbig, aki 60 holdat is birtokolhatott. A fóti esküvői viseletet Szűcs Mária foglalta össze, melyben a színes és fekete viseletet is megismerhetjük, a menyasszony jellegzetes koszorúját szintén. Az első gyöngyös koszorús fénykép 1916-ban készült. A rövid átmeneti időszakban már fehér szoknyát viselt a menyasszony az 1920-as években, majd a teljes fehér viselet divatja következett el. A menyasszony fehér nyakrakendőt viselt. A könyvben külön fejezetet szenteltek a fóti gyöngyös koszorúnak. A parasztság lakodalmi szokásait Balogh Dávid ismerteti, hat adatközlő segítette azt a munkát, amely során sok mindent feleleveníthetővé vált a régmúltból. Ezt a tanulmányrészt is számos fénykép kíséri, melynek sajátos értéket az adja, hogy majdnem mindegyik esküvői párnak tudják a nevét, és datáltak.

Szűcs Mária foglalta össze a polgárság esküvői szokásait, 17 képpel illusztrálta ezt a részt. A paraszt menyasszony bő szoknyája lábközépig ért, a polgárnők a század elején hosszú ruhát viseltek fátyollal a kivételes ünnepi alkalomkor. Az 1920-as évektől a “modern”, térdig érő szoknya is felbukkant a faluban, Balogh Dávid a főúri esküvőkre is vetett egy futó pillantást, hiszen a Károlyi grófok családtagjainak három esküvőjéről számol be, izgalmas képekkel.

 A kötetben a tanulmányok után következik a Katalógus, amelyben időrendben haladva 1916-tól 1956-ig láthatjuk a helyi gyűjtés eredményét, a Néprajzi Múzeum állományával kiegészülve. A páratlan gyűjtés 112 képe az esküvői reprezentáció minden fajtáját elénk tárja. Láthatjuk a fiatal párt műteremben vagy szabadban, külön a menyasszonyt a nyoszolyólányokkal, külön a fiatal férfiak csoportját: a vőlegényt a barátaival. Az egyik lakodalmas utcai menetről készített ritka pillanatkép 1947-ben készült. A fényképek különálló része a násznépet őrizte meg, olyan is van ezek között, ahol csak a szűk családi kör sorakozik fel a műteremben, de olyan is, ahol az egész rokonság összeállt a templom előtti lépcsőzeten, a szabadban. A násznépet megörökítő felvételek a legnehezebben értelmezhetők, hiszen általában a családi hierarchia, a családokon belüli bonyolult erőviszonyok is tükröződnek bennük. Ismerünk olyan alapos tanulmányt, melyben a rokonság egymás közötti szálait nyilakkal jelölik meg a násznépet ábrázoló képeken, amelyek által a rokonsági háló is kirajzolódik.

A kötet valódi apropóját a fóti gyöngyös koszorúk használata és megőrzésének divatja adta. A lakodalom után díszesen faragott dobozokba helyezték el a relikviákat. A katalógusnak ez a fejezete színesben mutat be 1883-tól keretezett koszorúkat, amelyeken olvasható a fiatal pár neve, esetleg az évszám is. 1927-ből való az első olyan koszorú, ahol a középrészbe beleapplikálták a fiatal párról készült fényképet is. A 28 ritkaságszámba menő doboz már korábban is ismert volt a néprajzkutatók  körében. A kötetben most nagy méretben, kiváló minőségben tanulmányozhatók. A legutolsót 1950-ben készítették. A dobozok a tárgyi világot emelik piedesztálra, számos közülük szerepelt a Fogarasi Klára által rendezett, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban 2021. június 15. és augusztus 22. között látható Örök emlékül című kiállításon 2021-ben. A dobozok fontos rekvizitumok, a bennük lévő fényképek ösztönözték kutatásra a helyi gyűjteményt, hiszen ezeken keresztül elevenedik meg könnyen érthetően, látványosan a sok ezer szálból összeálló lakodalmi szokásrendszer. Fontos képek ezek, mert az egyedi emberi karaktereken túl a viseletek milyenségét is segítik megérteni. A képek az önreprezentációt szolgálták a 20. században a paraszti kultúrában is. A fóti polgári öltözékek a főváros (Budapest és főként Bécs) által diktált, állandóan és vibrálóan változó divathoz kapcsolódtak.

 A kontextusba ágyazott képek újabb kérdéseket generálhatnak, mint például: vajon tükröződik-e a fényképeken a fiatal pár anyagi helyzete, ki hol és miért fényképezkedett, a fényképész vonult-e az ünnepi eseményre, vagy a fiatal pár vonult a mester elé? A kisebb méretű képek mellett vajon a nagyobb nagyításokat helyettesítette a doboz? Balogh Dávid számára most körvonalazódik egy újabb tanulmány, mely azt járja körül, hogyan fényképezkedtek Fóton, és kik azok a fotográfusok, akik kijártak a faluba. Az 1910-20-as években voltak jellemzőek a műtermi fényképek, már összeállt a fényképező gárda névsora.

 A kötet nagy erénye, hogy bizonyítja, hogy értő közegben vizuális forrásként tekinthetünk az esküvői fényképekre és a rekvizítumokra is.

Szerző: Farkas Zsuzsa

Szakirodalom:

Fogarasi Klára: Tipikus jelenségek a magyar néprajzi fényképezés korai időszakában. Fotóművészet 1998. 3-4. 108-117.
Györgyi Erzsébet: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Budapest, Planétás, 2011.
Timbym, Kim: La photographie et l’ethnologie de la France. Modes d’emploi et apports de l’image. Paris, 1996. 82.