Kiss Lajos újra – könyvajánló

Terendi Viktória: Századfordulós Vásárhely, ahogyan Kiss Lajos látta.

Hódmezővásárhely, 2023. 79 oldal Tornyai János Múzeum 

A Hódmezővásárhely néprajza (Novák, 2015) című két vaskos kötet közel 2000 oldala minden szempontból a tudományosság talajára lépett, résztanulmányokban fejlesztette tovább az alföldi élet sajátosságairól szóló tudásunkat. Minden szerző újraolvasta és idézi a kiváló néprajzos Kiss Lajos (1881-1965) életművét. A mindennapi élet újabban divatossá vált történeti narratívája újból fontossá és jelentőssé változtatja gyűjtéseit, megfigyeléseit, adomáit és varázslatos történeteit minden érdeklődő számára. Munkásságának bibliográfiája elkészült 80. születésnapja alkalmából (Tóbiás, 1961), majd 1981-ben születésének 100 évfordulójára is (Kőszegfalvi, 1981). Azóta is jelentősen bővült a jegyzék, számos új elemmel gazdagodott, hiszen a levéltári források és a családi adományozások tovább gazdagították a fennmaradt, feldolgozható források, fényképek számát is. Majdnem 200 tételes a mai bibliográfia, a hét kötet és számtalan publikációt szokás térben és témában is tagolni. Most két kötettel gyarapodott az olvasmányok száma.

Különös életút Kiss Lajosé, hiszen már 1904-ben elkezdődött a “szakosodás”, amelyet csak segített a korábban kitanult színész mesterség, a víg kedély és a kiváló adomázási készség. Köztudomású, hogy hódmezővásárhelyi élete csak 1912-ig tartott, majd Nyíregyházára költözött a jobb megélhetés reményében. Az ottani múzeumban muzeológusként, majd igazgatóként dolgozhatott, 1924-ben maradt özvegyen. Két fogadott lányát nevelve írta meg két fő művét, a hódmezővásárhelyi létet taglaló Szegény ember élete (Kiss, 1939) és a Szegény asszony élete (Kiss, 1943) című összegzéseket, melyek különleges módon világítottak rá a vagyontalan osztályok foglalkozásaira, tagolódására. 1948-ban Kossuth díjat kapott, majd áthelyezték Budapestre, a Néprajzi Múzeum muzeológusának. 1950-től megkezdődtek számára a nyugdíjas évek, amely alatt öt igen jelentős vásárhelyi témájú kötetet jelentetett meg (egyet pedig a Rétközről, Kiss, 1961).

2019-ben a nyíregyházi Jósa András Múzeumban került megrendezésre “Nagy lélök egy kis emberben” A szegényemberek krónikása, Kiss Lajos című tárlat, amelyhez a múzeumi kiadványok 76. kötetében válogatást adtak közre 1913-1941 között megjelent cikkeiből (D. Rácz-Szöllősi szerk., 2019) Ez a kiállítás 2020-ban bemutatkozott Hódmezővásárhelyen is, Bernátsky Ferenc és Terendi Viktória muzeológusok bővítéseivel gazdagodva. A Tornyai János Múzeum Évkönyvében (Terendi, 2020) Terendi Viktória A múzeumőr múltja Kiss Lajos néprajzkutató család- és élettörténete önéletírása és archív dokumentumok alapján című tanulmányában aprólékosan elemezte a korai életszakaszt, amelyhez a megyei levéltár dobozaiban őrzött 188 oldalas önéletírása és fényképei szolgáltak alapvetésül.[1]

E mostani recenzió a Tornyai Múzeum által kiadott Századfordulós Vásárhely, ahogyan Kiss Lajos látta munka miatt íródott, ajánlásként. Ebben Terendi Viktória Hódmezővásárhely a századfordulón című tanulmányt olvashatjuk, majd a képek következnek Plohn József fényképeiből, a Kiss Lajos hagyaték dokumentumaiból és képeiből nyújtva válogatást. A reprodukciók mellett az említett önéletírás vonatkozó részei olvashatóak a Csongrád-Csanád megyei Levéltár állományából.

A kiválasztott képek az Otthon Vásárhelyen, Belvárosi élmények, Vásárhelyi barátok csoportokra tagolódnak. A 27 darab egész oldalt kitevő, látványos fotó felhívja a figyelmet arra, amelyet a mai képtudomány is hangsúlyoz, hogy korunkban nagy szerepe van a vizuális kultúrának, mely utolérhetetlen erővel eleveníti meg a város egykori arcát. A borítóra a Szentesi utcát ábrázoló művet választották, amelyet Plohn József fényképezett. A hangulatos utcakép előterébe egy lovas kocsit állítottak be, a lovak nem mozdultak, nyugodtan várták a különleges akció végét. Terendi Viktória azért emelte ki ezt a művet, mert a háttérben a járókelők között van elegáns tisztviselő úr, paraszti közegből kiszakadt inas és segéd, kézműves is. Szerinte a jellegzetes utcaképen a társadalmi és kulturális távolság a ruházat alapján leolvasható. Az emberekben lévő közös vonások szokásaikban nyilvánultak meg. – állítja a kutató.

A remek ismeretterjesztő füzet képes a mai kor emberének a mai tudományos megközelítéssel élve újat mutatni. Kiss Lajos kedvelte a fényképeket a Magvető által kiadott Vásárhelyi kistükör (1964)  végére LIX képoldalt csatolt. Egy oldalon általában két kép található, de pl. a findzsák és bögrék 10 reprodukciója egy lapra van összezsúfolva. Kiss Lajos e könyvének Sebestyén Gyula által tervezett külső borítóján az Írótálas című kép látható, egy mezítlábas, ülő férfi alakja kivételes erőt sugároz. Ez a mű rögzül mindenkiben, aki egyszer is láthatta. A kötet képeinek forrására csak az előszóban utal Kiss Lajos, mely szerint a hódmezővásárhelyi múzeum által gyűjtött, régi cserépedényekről készültek a kópiák. Az említett 2015-ben megjelent néprajzi kötetben Nagy Vera dolgozta fel a Fazekasság történetét, jegyzetben megemlíti, hogy Kiss Lajos könyvéhez Plohn József “korabeli” felvételei szolgálnak illusztrációként, melyeket ő is felhasznált (Nagy, 2015).

Reméljük, hogy eljön egy nyugodalmasabb korszak a múzeum életében, amikor egy új sorozat keretében Kiss Lajosnak a városra vonatkozó, élettörténetét megvilágító teljes dokumentációja, és mind a hat kötete jegyzetekkel ellátva, képekkel megtűzdelve újra kiadásra kerülhet, Ez egy olyan tudományos cél, amely a nehéz időkben is érdeklődésre, sikerre tarthat számot. Mottóvá vált Kiss Lajos önmeghatározása: “A Magyar Néprajzi Tudománynak a szögény emböre voltam és vagyok, aki anyagot hord és köveket, téglákat talyicskáz össze, hogy ebből egykor felépüljön a Néprajzi Tudomány hatalmas hajléka.”  (Kiss, 1964). Ez a definíció a pozitivista szemléletű gyűjtési koncepcióra utal, amely ma sem halt ki, csak áttevődött az internet színterére. Az adatok pontosításának kényszere és lehetősége, a fényképek pontos datálása és meghatározása tárgyi mivoltukban fáradságos netes talicskázást igényelnek.

Szerző: Farkas Zsuzsa

Szakirodalom

Kiss Lajos: A szegény ember élete. Budapest., Athenaeum, 1939.
Kiss Lajos: A szegény asszony élete. Budapest, Athenaeum, 1943., 2. kiadás 1955., 3. kiadás 1981.
Kiss Lajos: Régi Rétköz. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961.
Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör. Budapest, 1964. 10-11.
Kőszegfalvi Ferenc: Kiss Lajos 1881-1965. Hódmezővásárhely, Németh László Könyvtár, 1981.
Nagy Vera: Fazekasság. In: Novák László, főszerk.: Hódmezővásárhely néprajza. 1-2. kötet Hódmezővásárhely, Németh László Könyvtár, 2015, 689-727.  (Írótálas kép nem került be a könyvekbe)
Novák László, főszerk.: Hódmezővásárhely néprajza. 1-2. kötet. Hódmezővásárhely, Németh László Könyvtár, 2015.
D. Rácz Magdolna – L. Szöllősi Katalin szerk.: „Útszélen fekvő kincsek ezek” Válogatás Kiss Lajos cikkeiből. Jósa András Múzeum 76. kiadványa. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 2019.
Terendi Viktória: A múzeumőr múltja Kiss Lajos néprajzkutató család- és élettörténete önéletírása és archív dokumentumok alapján. In: Miklós – Bernátsky – Csányi – Nagy – Terendi – Vincze szerk.: A Tornyai János Múzeum Évkönyve II. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2020, 63-77.
Tóbiás Áron: Kiss Lajos 80. születésnapjára. Bibliográfia. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1961. és Vásárhelyi kistükör. Budapest, Magvető, 1964, 411-419.

[1]     Magyar Nemzeti Levéltár CsCsML HL XIV.10/I-XX. doboz, Kiss Lajos önéletírása XIV. 10/I-8/1-188.