Balogh Dávid-Szűcs Mária: Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Lakodalmi szokások Fóton (1883-1950). Fót, Fóti Hagyományokért Alapítvány, 2022.

Fotótörténészként szeretném figyelmükbe ajánlani ezt a könyvet mindazoknak, akik a vizualitás mára kialakult újfajta, mindent meghatározó szerepét nem találják túldimenzionáltnak. A néprajztudomány friss eredményeit távolabbról figyelve úgy tűnik, hogy az érdeklődés számottevő. Tudjuk, hogy a magyarországi lakodalmi szokásoknak jelentős szakirodalma van, a paraszti rítusok és öltözékek története már számos kötetben megjelent, rövidebb, specifikusabb tanulmányokra is könnyen rábukkanhatunk. A szöveges bázis főként a speciális szokásrendszereket tárta fel, összegyűjtötték a rítus mozzanatait, a fiatalok helyét és szerepét, az elhangzott zenét és rigmusokat, a figyelem kiterjedt az elfogyasztott ételekig, ajándéktárgyakig. Ebbe a sorozatba illeszkedik ez a most megjelent kötet, amely azért érdemel kiemelt figyelmet, mert a családoknál őrzött felvételek jó minőségű reprodukcióira fekteti a hangsúlyt. A vizualitás előtérbe helyezésével a mai kor kívánalmainak tesz eleget. Egyes szakértők szerint az egész néprajztudományt a feje tetejére kellene állítani és a képeken keresztül értelmezve újradefiniálni.

Balogh Dávid hosszú ideig Fóton élt fiatal művészettörténész hároméves kutató- és gyűjtő munkájának eredménye egy kiállítás volt, melyet a Házasság hete alkalmából azonos címmel 2020-ban nyitottak meg. A helyiek számára is sikeres volt, közreműködtek a képek datálásában, a fényképeken látható fiatalok azonosításában. Szűcs Mária nyugdíjas könyvtárvezető a tanulmányok megírását segítette, melynek eredményeként a Fóti Hagyományokért Alapítvány megjelentette a kiállítás anyagát, jelentősen kibővítve az egyes témákat.

01.  kép
Balogh Dávid-Szűcs Mária: Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.
Lakodalmi szokások Fóton (1883-1950) könyv borítója

Balogh Dávid írt a fóti társadalom helyzetéről 1880-1950 között, melyből megtudhatjuk, hogy 2000-ről 7000 főre növekedett a lakosság, ezzel együtt a házhelyek száma is. A paraszti társadalom is tagolódott az egyholdas paraszttól kezdve a leggazdagabbig, aki 60 holdat is birtokolhatott. A fóti esküvői viseletet Szűcs Mária foglalta össze, melyben a színes és fekete viseletet is megismerhetjük, a menyasszony jellegzetes koszorúját szintén. Az első gyöngyös koszorús fénykép 1916-ban készült. A rövid átmeneti időszakban már fehér szoknyát viselt a menyasszony az 1920-as években, majd a teljes fehér viselet divatja következett el. A menyasszony fehér nyakrakendőt viselt. A könyvben külön fejezetet szenteltek a fóti gyöngyös koszorúnak. A parasztság lakodalmi szokásait Balogh Dávid ismerteti, hat adatközlő segítette azt a munkát, amely során sok mindent feleleveníthetővé vált a régmúltból. Ezt a tanulmányrészt is számos fénykép kíséri, melynek sajátos értéket az adja, hogy majdnem mindegyik esküvői párnak tudják a nevét, és datáltak.

Szűcs Mária foglalta össze a polgárság esküvői szokásait, 17 képpel illusztrálta ezt a részt. A paraszt menyasszony bő szoknyája lábközépig ért, a polgárnők a század elején hosszú ruhát viseltek fátyollal a kivételes ünnepi alkalomkor. Az 1920-as évektől a “modern”, térdig érő szoknya is felbukkant a faluban, Balogh Dávid a főúri esküvőkre is vetett egy futó pillantást, hiszen a Károlyi grófok családtagjainak három esküvőjéről számol be, izgalmas képekkel.

02.  kép
Dudás Sándor és Varga Erzsébet (?) esküvői képe
Rákospalota/ Fót, 1919
Borsy Béla felvétele
Magántulajdon

 A kötetben a tanulmányok után következik a Katalógus, amelyben időrendben haladva 1916-tól 1956-ig láthatjuk a helyi gyűjtés eredményét, a Néprajzi Múzeum állományával kiegészülve. A páratlan gyűjtés 112 képe az esküvői reprezentáció minden fajtáját elénk tárja. Láthatjuk a fiatal párt műteremben vagy szabadban, külön a menyasszonyt a nyoszolyólányokkal, külön a fiatal férfiak csoportját: a vőlegényt a barátaival. Az egyik lakodalmas utcai menetről készített ritka pillanatkép 1947-ben készült. A fényképek különálló része a násznépet őrizte meg, olyan is van ezek között, ahol csak a szűk családi kör sorakozik fel a műteremben, de olyan is, ahol az egész rokonság összeállt a templom előtti lépcsőzeten, a szabadban. A násznépet megörökítő felvételek a legnehezebben értelmezhetők, hiszen általában a családi hierarchia, a családokon belüli bonyolult erőviszonyok is tükröződnek bennük. Ismerünk olyan alapos tanulmányt, melyben a rokonság egymás közötti szálait nyilakkal jelölik meg a násznépet ábrázoló képeken, amelyek által a rokonsági háló is kirajzolódik.

A kötet valódi apropóját a fóti gyöngyös koszorúk használata és megőrzésének divatja adta. A lakodalom után díszesen faragott dobozokba helyezték el a relikviákat. A katalógusnak ez a fejezete színesben mutat be 1883-tól keretezett koszorúkat, amelyeken olvasható a fiatal pár neve, esetleg az évszám is. 1927-ből való az első olyan koszorú, ahol a középrészbe beleapplikálták a fiatal párról készült fényképet is. A 28 ritkaságszámba menő doboz már korábban is ismert volt a néprajzkutatók  körében. A kötetben most nagy méretben, kiváló minőségben tanulmányozhatók. A legutolsót 1950-ben készítették. A dobozok a tárgyi világot emelik piedesztálra, számos közülük szerepelt a Fogarasi Klára által rendezett, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban 2021. június 15. és augusztus 22. között látható Örök emlékül című kiállításon 2021-ben. A dobozok fontos rekvizitumok, a bennük lévő fényképek ösztönözték kutatásra a helyi gyűjteményt, hiszen ezeken keresztül elevenedik meg könnyen érthetően, látványosan a sok ezer szálból összeálló lakodalmi szokásrendszer. Fontos képek ezek, mert az egyedi emberi karaktereken túl a viseletek milyenségét is segítik megérteni. A képek az önreprezentációt szolgálták a 20. században a paraszti kultúrában is. A fóti polgári öltözékek a főváros (Budapest és főként Bécs) által diktált, állandóan és vibrálóan változó divathoz kapcsolódtak.

03. kép
Gódor András és Molnár Lídia házasságának emlékét őrző
bekeretezett gyöngyös koszorú és bokréta, középen esküvői fényképük
Fót, 1927
Fóti Helytörténeti Gyűjtemény darabja. 

 A kontextusba ágyazott képek újabb kérdéseket generálhatnak, mint például: vajon tükröződik-e a fényképeken a fiatal pár anyagi helyzete, ki hol és miért fényképezkedett, a fényképész vonult-e az ünnepi eseményre, vagy a fiatal pár vonult a mester elé? A kisebb méretű képek mellett vajon a nagyobb nagyításokat helyettesítette a doboz? Balogh Dávid számára most körvonalazódik egy újabb tanulmány, mely azt járja körül, hogyan fényképezkedtek Fóton, és kik azok a fotográfusok, akik kijártak a faluba. Az 1910-20-as években voltak jellemzőek a műtermi fényképek, már összeállt a fényképező gárda névsora.

 A kötet nagy erénye, hogy bizonyítja, hogy értő közegben vizuális forrásként tekinthetünk az esküvői fényképekre és a rekvizítumokra is.

Szerző: Farkas Zsuzsa

Szakirodalom:

Fogarasi Klára: Tipikus jelenségek a magyar néprajzi fényképezés korai időszakában. Fotóművészet 1998. 3-4. 108-117.
Györgyi Erzsébet: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Budapest, Planétás, 2011.
Timbym, Kim: La photographie et l’ethnologie de la France. Modes d’emploi et apports de l’image. Paris, 1996. 82.