Ernyey József Nyitra-vidéki fényképei

Ernyey József (1869–1945) a Néprajzi Múzeum történetének kevéssé ismert, az utókor által kevéssé méltatott egykori munkatársa volt. Ernyey édesapja káptalani főerdészként került Nyitra megyébe. A gimnázium felső osztályait a nyitrai piarista főgimnáziumban végezte, majd gyógyszerésznek tanult édesapja egyik ismerőse, a nagytapolcsányi gyógyszerész rábeszélésére. Pár évet különböző városokban patikusként dolgozott, köztük a felvidéki Körmöcbányán, ahol később hiánypótló művelődéstörténeti, néprajzi kutatásokat végzett. Már kezdő gyógyszerész korában vonzotta a szakma múltjának története, és e téren kiterjedt anyaggyűjtést folytatott, publikálni kezdett. Idővel levéltári kutatásai kibővültek és a gyógyszerészettől távolabb álló kérdések kezdték érdekelni. 1903-ban, miként fogalmazott, „muzeális kutatásaimnak mintegy megjutalmazása gyanánt a Nemzeti Múzeum tisztviselői közé fogadott”. A Néprajzi Tár könyvtárában alkalmazták, ahol nyomtatott jegyzékeket készített az állományról, majd egyre sűrűbben közölt alapos ismertetéseket szlovák, cseh, lengyel, német néprajzi szakkiadványokról. Folklórral, népi színjátékokkal, társadalmi kérdésekkel levéltári kutatásai nyomán kezdett el foglalkozni. Nem fiatalon lett a Nemzeti Múzeum gyakornoka, harmincon túl már egy más pálya állt mögötte. Előrelépést 1910-ben könyvelhetett el, amikor is fizetés nélküli segédőrré léptették elő. Múzeumőr 1919-ben lett, de ekkor már a múzeum könyvtárában, majd az éremtárában működött.

Ernyey 1909 nyarán, július 28. és augusztus 20. között Nyitra és Trencsén megyékbe utazott. Egy hivatali iratban olvasható megfogalmazása szerint „néprajzi fölvevő és gyűjtő útra Nyitra vármegyének a tótságtól magyarságában veszélyeztetett községeibe küldettem” ki. A Nyitrai Lapok hírt is adott látogatásáról. Mint írták, Ernyey József, a Nemzeti Múzeum munkatársa azért jött két hétre a környékre, hogy „néprajzi szempontból tanulmányozza a városunkat körülvevő helyiségeket. Volt már Gerencsér, Kolon közösségében, és sok minden figyelemre méltó, főleg, hogy sok közös sajátosságuk van a palóczokkal”. Útját úgy időzítette, hogy részt vehetett a nyitrai Kálvária dombon tartott Boldogasszonynapi búcsún augusztus 15-én, amiről a búcsús csoportokat ábrázoló fényképfelvételei tanúskodnak (1-2. képek).

Ernyey részletes útijelentése nem ismert, noha a Néprajzi Osztály negyedéves beszámolója utal arra, hogy írt ilyet. Az idézett hivatali irat szerint visszatérése után kórházba került, több operáción esett át. Ez magyarázhatja, hogy az út során készített fényképeit késve, 1911 januárjában vették leltárba. A törzskönyvi bejegyzés szerint 156 fényképet „szolgáltatott be”, de ezek között a helymegjelölés alapján vannak olyanok is, amelyek nem a két 1909 nyarán kutatási céllal felkeresett vármegyében készültek, hanem valószínűleg más alkalommal. Körmöcbányán és vidékén már 1908-ban is járt hivatalos megbízásból, majd 1909 végén ugyanitt folytatta évek óta tartó kutatását a bányavidék német népi színjátékainak tárgyában. Az 1909-es leadott sorozatban Trencsén megyei kép alig néhány azonosítható, Nyitrából ellenben jóval több mint száz. Néhány távolabbi szórványtól eltekintve ezek Zoboralján, illetve Nyitra vidékén készültek, zömmel a magyarok lakta falvakban. A legtöbb, 17-17 felvétel Zsére és Pográny hegyaljai településeket, illetve népét mutatja. Minthogy a szlovákul is jól tudó Ernyeyt a múzeum igazgatósága az interetnikus viszonyok tanulmányozása végett küldte ki a környékre, jelentékeny számban fényképezett szlovákok által lakott településeken is, így Kosztolányban (12 felvétel), vagy a Nyitrától délre lévő, szlovák többségű Mocsonokon (15 felvétel). Nyitragerencséren magyarokat és szlovákokat egyaránt lencsevégre kapott (8 felvétel).

A képek tematikájában a falukép, a lakóházak, melléképületek, kerítések-kapuk, utcák (3. kép) fényképezése mellett két sajátos vonásra figyelhetünk föl. Ernyey előszeretettel fényképezett csoportokat, legyenek azok asszonyok, gyerekek, vagy akár mezei munkán lévő munkások. A gerencséri községi bíró háza előtt felsorakozó csoportozat szinte egy viseletbemutatónak hat (4. kép), hasonlóképpen egy másik beállításhoz, melyen két zsúptetejű ház előtt asszonyok-lányok, illetve férfiak csoportjai állnak, háttal, oldalt, hogy a viselet jobban érvényesüljön (5. kép). Gyerekek csoportjait különösen kedvelte. Házak előtt, utcán, mezőn egyaránt témát adtak számára. Amikor egy-egy családot fényképezett le, gondosan ügyelt a beállításra, s a családtagok ekkor is mintegy jól elrendezett kis csoportot alkotnak. Kúna Ambrus nyitraegerszegi gazda és családja, (11. kép) valamint egy nagycétényi család épülő háza előtti fényképe (12. kép) jóval többet nyújt, mint a szokványos korabeli néprajzi épület-, vagy viseletfotók.

Felvételeinek másik jellegzetessége a munkaábrázolás. Nyitrán kisebb sorozatot vett föl az ott dolgozó csongrádi kubikusokról (13-14. képek). Van olyan kép, amely családjukat, primitív időleges szálláshelyüket is megörökítette. Rendszeresen fényképezte a szemnyerés technikáit: a nyomtatást lóval, illetve különböző eszközökkel, valamint a rostálást. Egy kézi cséplőgépet munka közben is lefényképezett és készített egy felvételt a munkásokról, akik gépük mellett állnak. A munkásokat ábrázoló felvételek többsége ilyen csoportkép. Ezeken a munkából kizökkentett alakok mindig a kamerába néznek, a nézőnek még sincs olyan benyomása, mintha kényszerítették volna őket, hogy az idegen akaratának engedelmeskedjenek. Ernyey kétségkívül idegenként időzött a falvakban, de úgy tudta a helybelieket a gép elé szólítani, hogy az arcokon nem érződik az engedelmesség kényszerűsége. A kendertörő asszonyok, lányok, gyerekek felvétele (18. kép), vagy egy nyitraegerszegi népes csoportkép (19. kép) a munka nehézségei ellenére sokkal inkább finom csoportközi összhangot tanúsít. Ellesett jelenet szinte egyáltalán nincs Ernyey képei között. Felvételeinek fő stiláris jellegzetessége a lazán csoportokba rendezett, fegyelmezetten a kamerába tekintő emberek ábrázolása.

Néhány felvétel bizonysága szerint Ernyeynek voltak útitársai is. Feltehetőleg ez is segítette a kontaktusteremtésben. Az egyik kép hátulról mutat egy városi ruhás, kalapos férfit (F 12481a, 21. kép), egy másik feltételezhetően ugyanezt a félig takarásban lévő útitársat örökítette meg (F 12481b), így ez a kép sem „mond” többet annál, hogy utal egy lehetséges kísérőre. Ellenben két további kép ennél fontosabb, mert a terepmunka jellegét is megvilágítják. Egy Pogrányban készült felvétel egy fényképező férfit mutat (22. kép), aki egy lakóház előtt álló csoportot örökít meg állványos fényképezőgépével. Nem kizárt, hogy a fotográfus maga Ernyey, akit valaki más fényképezett le. Az arckép ugyan még nagyítással sem azonosítható hitelt érdemlően, ha összevetjük azt Ernyey két-három ismert portréjával. Némi hasonlóság talán mégis van a portrék között, de valami más forrás is szükséges lenne ahhoz, hogy egyértelműen kiderüljön, ki is látható a pogrányi képen, és ki készítette a felvételt.

Egy zsérei fénykép egy utcarészletet mutat egymás mellett álló füstös házakkal s az első ház padkáján ülő három gyerekkel (F 12528). Ennek egy másik, ugyanebből a szögből felvett változata a képkészítés hátterét is jelzi, mégpedig annyiból, hogy egy ugyanott munkálkodó fényképészt is látni a képen, továbbá egy mellette álló alakot (23. kép). Nem tudni, hogy kik ők. A kamerát kezelő talán ugyanaz a kalapos férfi, akiről más képek kapcsán már volt szó (21. kép). Nagy állványos lemezes fényképezőgéppel dolgozik a fején és a gépen fekete lepellel. Ez nem olyan kicsi gép, mint amilyet a pogrányi kapunál álló társa használt. Mindenképpen két külön személyről van tehát szó. Talán a zsérei képen megörökített fényképész professzionális fotográfus, aki elkísérte Ernyeyt, bár erre vonatkozóan nincs semmilyen információnk. Az adott években egyébként Horn Mór, Rasovszky Gyula működött Nyitrán.

Ernyey lehetséges kísérőiről a Néprajzi Osztály gyarapodási jegyzékeiből lehet valamelyest következtetni. Lósy József 1909-ben Nyitra megyei fényképeket ajándékozott a gyűjteménynek, dr. Tombor Valér „4 régi patikaedényt”, Lax Dárius „2 patikacserépedényt”. A két utóbbi ajándékozó egyaránt nyitrai patikus volt. Ernyey biztosan felkereste őket és az ő kérésére vagy hatására ajánlották fel tárgyaikat. A gyógyszerész szál egyértelmű, ezek az ismeretségek Ernyey korábbi szakmai pályája jóvoltából adódtak. Lax alighanem Ernyey iskolatársa volt Privigyén még mielőtt Nyitrára került. Lósy József (1874–1917) zoológus, antropológus volt, aki pár évig Török Aurél antropológus mellett dolgozott és írt is egy kis könyvet az embertanról. 1904-től budapesti polgári iskolai tanárként működött, az adott időben a Rottenbiller utcai polgári fiúiskolában tanított. Tagja volt a Néprajzi Társaságnak. Az 1909-ban a múzeumnak ajándékozott fényképei Nyitrán és néhány környékbeli szlovák, illetve magyar faluban készültek. Miként Ernyey József, ő is fényképezett a búcsúban, megörökítette a kubikusokat és a bolgár kertészek vízemelőjét. Az egyik nyitrai felvételén talán ugyanaz a világos felöltős férfi látható, mint akiről Ernyey kísérői kapcsán is szó volt (F 10450). Fényképezett Gerencsérben, Menyhén, Nagyhinden magyarokat. Nagyon valószínű, hogy ezekben a falvakban és Nyitrán – többek között a búcsúban – Ernyeyvel együtt fordult meg. Ez a kapcsolat kétségtelenül figyelemre méltó, ám nem fedi föl, hogy ki lehet az a két fotografáló társ, aki Ernyey zsérei, illetve pogrányi felvételén látható.

Ernyey József terepfelvételei közül mindeddig csak néhány jelent meg itt-ott pár néprajzi kiadványban. Felvételeinek egésze felfedezés számba megy. Nem csupán az itt ízelítőként bemutatott 1909-es zoboraljai fényképei számítanak annak, hanem ide számolhatóak a két-három más alkalommal, főként Körmöcbányán és környékén készített felvételei is. Ernyey mint fotográfus, mint néprajzi terepfotós „felfedezése” a tágabb tudománytörténet számára is újdonságot jelent. A hagyatékát 2008-ban feltáró, összegző kiadvány szerzői Ernyey fényképeiről nem tettek említést, mert ilyen jellegű működéséről valószínűleg egyáltalán nem tudtak. A sokoldalú, polihisztori érdeklődésű művelődéstörténész, a tíz nyelvet bíró, nyelvészetben-filológiában, fordításban járatos kutató, a Természettudományi Múzeum egykori (fő)igazgatója (1934–1937) imázsát azzal is ki kell tehát egészíteni, hogy a terepen is könnyen kontaktust tudott teremteni a helybeliekkel. Ennek köszönhetően jó szemmel készített és jól komponált fényképekkel gyarapította a korai néprajz tudásbázisát. Fényképeinek önálló feldolgozása megéri a fáradtságot, a kiadása pedig a költségeket.

Szerző: Fejős Zoltán

Forrás

Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, 2002.
Néprajzi Értesítő, 1909. – a Néprajzi Osztály negyedéves jelentései
Néprajzi Múzeum Irattára (NMI) 15/1912
Nyitrai Lapok / Neutra-Trenchiner Zeitung, 1909. augusztus 8. (32. sz.)
Ernyey József gyakornok jelentése gyűjtőútjáról. In: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum
1908. évi állapotáról. Budapest, Stephaneum, 1909. 214–220.

Kapcsolódó irodalom

Ernyey József életműve. Gyógyszerészettörténet – művelődéstörténet. Főszerk.: V. Molnár László. Piliscsaba–Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet – Ernyey József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár – Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság, 2008.
Zoboralja Kollégium, Szerk.: Horváth Zsolt – Tóth Klára. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2019.