Három férfi – egy fotó

Misszió +

1896-ban a világ különböző pontjáról számos hittérítő küldött tárgyakat, könyveket és fényképeket egy nagyszabású missziós kiállítás létrehozásához Ribényi Antal, kispesti plébános felhívására, aki a bevételből új plébániatemplom építését kívánta finanszírozni. A befolyó összeget növelte, hogy az állam a kiállítás zárását követően annak teljes anyagát megvásárolta a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a jelenlegi Néprajzi Múzeum számára.

Stílusában, beállításaiban és hangulatában a Néprajzi Múzeum missziós fotóanyagát bemutató sorozat előző részében tárgyalt Hippolyte Arnoux fotósorozatának folytatása lehetne az a hét darab felvétel, amely ugyancsak észak-afrikai üzlethelyiségekbe, foglalkozásokba, mindennapi tevékenységekbe enged betekintést. A választott nézőpont ugyanaz, kívülről pillant be a fotográfus az adott helyiségekbe, itt azonban már közelebb lép a témájához, nem látszik a külvilág, az utca, csupán a fotózott enteriőr a benne lévő alakokkal. Ezek a képek azonban nem Egyiptomban, hanem Tuniszban készültek, és a fotós sem felirattal, sem aláírásával nem látta el őket. Szerzőjük kiléte a jelen kutatásig ismeretlen volt, és a feltárás során is újabb kérdőjelek, bizonytalanságok merültek fel. A sorozat talán legismertebb, legtöbbet idézett felvétele az F 1136 leltári számú pozitív, amely Tuniszi arab jegyző címen került be a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Eredeti, brómezüst zselatinos üvegnegatívja megtalálható Európa egyik legnagyobb fotóarchívumánál és képügynökségénél, az 1938-as alapítású, francia L’agence Photographique Roger-Viollet-nél. A felvétel itt már nem anonim, az üveglemez alján sorszám, francia felirat és szignó olvasható, azonban nem csupán egy, hanem kettő. Magán a képen apró fehér nyomtatott betűkkel ez áll: Tunisie 1270 Notaire Arabe dans son Étude ND Phot (arab jegyző irodájában).

Az ND Phot rövidítést a párizsi székhelyű Neurdein testvérek – Étienne és Antonin Louis Neurdein – használták felvételeiken. A Neurdein fivérek több szálon is kapcsolódtak Észak-Afrikához. Részben fotósként, ugyanis megbízást – és ehhez anyagi támogatást – kaptak a francia kormánytól, hogy készítsenek felvételeket Észak-Afrikában – elsősorban Algériában – amelyek útikalauzokban, úti emlékalbumokban és képeslapokon terjesztve elősegítik a gyarmati turizmus népszerűsítését és ösztönzik az arra irányuló magánberuházásokat. Másfelől kiadóként is, ugyanis a Neurdein testvérek nem csupán fotóstúdiót üzemeltettek Párizsban, hanem kiadóvállalatként is működtek, amely a 19. század végére a legnagyobb kibocsájtója lett a – főként – francia, belga, algériai és tunéziai turista fotóknak és képeslapoknak. Tömegével készítették és árusították – a gyarmatokon és Európában egyaránt – az algériai és tunéziai táj-, város- és utcaképeket, valamint zsánerfotókat, hogy versenyre keljenek a helyi fotóműtermekkel és kiadókkal. Azonban az utazás és munka mennyisége miatt, más Párizsban működő fényképműtermekhez hasonlóan, a Neurdein testvérek is alkalmaztak fotósokat, akik beutazva a kolóniákat végigfotózták azokat a francia cég számára. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy a Roger-Viollet Fotóarchívumban őrzött, arab jegyzőt megjelenítő üvegnegatívon a fent idézett felirat és szignó alatt, a fényképezőgép által kimaszkolt fekete keretben egy másik francia felirat és szignó olvasható, ugyancsak fehér, nyomtatott betűkkel. Ezen a fentivel azonos cím látható, az aláírás azonban ALBERT Ph – Tunis, valamint a másik oldalon, kézírással az emulzióba karcolva ismét sorszám és helymeghatározás szerepel: 1870 Tunis. Ebben az esetben az 1870-es szám datálásnak is tűnhet, azonban összehasonlítva a sorozatban szereplő többi üvegnegatívon szereplő felirattal, egyértelmű, hogy itt nem évszámról, hanem a fotó sorszámáról van szó. Az ’Albert Ph’ – néha ’Albert Phot.’ – szignót nem oldják fel az eddig kutatott fotótörténeti munkák, úgy tűnik, nem jegyzik a név takarta fotográfust. Egyedül a Párizsban működő Musée d’art et d’historie du Judaisme fényképgyűjteményének online felületén – amelyen hét, tunéziai zsidókat ábrázoló fotográfia található meg ezzel a szignóval – olvasható a fotográfus teljes neve, mellette minimális információval: CLAPIER, Albert (actif à Tunis entre 1886 et 1890 – Albert Clapier, 1886 és 1890 között működött Tuniszban). Egyedi, hogy Albert Clapier keresztnevét használta fotós tevékenységének megjelölésére. Így – noha a felvétel nem anonim többé – továbbra is kérdés, hogy a Neurdein testvérek valamelyike, vagy Clapier fotózta-e. Ahogy feljebb írtam, valószínűsíthető, hogy utóbbi volt a kép készítője, aki a testvérpár alkalmazásában állt, az ő megbízásukból fotózott Tuniszban. 1898-ban a francia kormány a Neurdein testvérek vállalkozását bízta meg a Service des Monument Historiques fényképarchívumának kezelésével. Ebben a gyűjteményben számos fotós munkája megtalálható volt, így a másik lehetőség, hogy Clapier felvételei ezen az úton kerültek a fivérek birtokába. Azt arab jegyző fotóján kívül a Néprajzi Múzeum missziós fényképkorpuszába tartozó további hat tuniszi életkép negatívját is a párizsi székhelyű Roger-Viollet Fényképarchívum őrzi. Mindegyik üveglemezen megtalálható mind a Neurdein testvérek szignója, mind Abert Clapier aláírása, kivéve az F 1135 számú felvételen, amely a Néprajzi Múzeum leltárkönyvébe Borbélyműhely címen került be, azonban a negatívon szereplő francia felirat tanúsága szerint egy parókakészítő műhelybe enged betekintést.

A Neurdein fivérek gyűjteménye az első világháború után a Lévy fotóstúdióhoz került, majd az 1970-es években vásárolta meg mindkettőt a Roger-Viollet Fényképarchívum és Képügynökség, így őrződött meg a felvételek eredeti üvegnegatív hordozója a gyűjteményben. A missziós anyagban még egy, a sorozaton kívül eső felvétel található Tuniszból – az F 1142 számú, arab férfit ábrázoló fotográfia – amely ugyanezt az utat járta be a kutatás során az anonimitástól a beazonosításig. Noha valószínűnek tartom a fent említett hipotézist, miszerint mind a hét felvétel Clapier munkája, azonban követve a fotók eredeti negatívjait őrző archívum besorolását, én is a Neurdein testvérek fotójaként határozom meg ezeket.

Feltehető, hogy ugyancsak ehhez a sorozathoz tartozik még kettő, üzlethelyiségekbe bepillantást engedő tuniszi fotográfia (F 2790, F 2791), amelyek egy szatócsboltot és egy, a nyeregárusok utcáján lévő üzlet életét mutatják be. Ezeknek – és még két további tunéziai felvételnek (F 2785 ’511 – Bédouine des environs de Tunis’ – Tunisz környéki beduin (nő gyermekével); F 184014 ’Cavaliers Arabes’ – Arab lovasok) – a Néprajzi Múzeumban őrzött példányán megtalálható Clapier szignója, ezért – noha a Roger-Viollet Képarchívum ezeket is a Neurdein fotókhoz sorolja – megtartottam Claper elsőbbségét. Így a múzeum missziós fényképanyagában jelenleg hét darab felvételt sorolható a Neurdein testvérek szerzőségébe, míg négy darab Albert Clapier felvételeként határozható meg, noha valószínű, hogy mind a tizenegy darab felvétel az utóbbi fotográfus észak-afrikai munkásságának termése.

A Neurdein fivérek kiadói tevékenységének tanúja az a képeslap, amelyen a missziós anyagban is megtalálható F 2899 leltári számú felvétel reprodukciója szerepel. Annak a sorozatnak a darabja, amely anonimként érkezett a múzeumba, azonban a Rogier-Viollet Fotóarchívumban lévő negatívján mind a két említett fotográfus szignója olvasható. A képeslapon forrásmegjelölésként a jobb alsó sarokban ’Collections ND Phot’ szerepel.

Szerző: Gebauer Hanga

Irodalom:

Blanchard, Pascal: L’Invention de l’Orient 1860-1910. Paris, 2016.
DeRoo, Rebecca J.: Colonial Collecting: French Women and Algerian Cartes Postales. In: Colonialist photography: imag(in)ing race and place. (ed. Eleanor M. Hight and Gary D. Sampson). New York, 2004. 159-171.        
Hannavy, John (szerk.): Encyclopedia of Nineteenth-Century Photography. Abingdon, 2013.
Jacobson, Ken: Odalisques & Arabesques: Orientalist Photography 1839–1925. London, 2007.

Forrás:

Musée d’art et d’histoire du Judaïsme (www.mahj.org)
Roger-Violett (www.roger-viollet.fr)
Todocollection (www.todocoleccion.net)