Misszió +
1896-ban a világ különböző pontjáról számos misszionárius küldött tárgyakat, könyveket és fényképeket egy nagyszabású missziós kiállítás létrehozásához Ribényi Antal, kispesti plébános felhívására. Az Ázsiában működő Párizsi Külföldi Missziós Társaság (Missions Etrangères de Paris, MEP) tagjai Japánból és Kínából támogatták a plébános templomépítési törekvéseit, amelyeket részben a kiállítás bevételéből kívánt fedezni. Dokumentumok hiányában a képek túlnyomó többségének pontos készítési helye és ideje, valamint a fotós személye nem megállapítható, mint ahogy sok esetben az sem, melyik missziós állomásról érkeztek. A fényképek, a rendelkezésre álló kevés információ és a hittérítő központok, illetve a hozzájuk tartozó fíliák összefésülésével azonban kisebb-nagyobb képcsoportok körvonalazódnak, így a Japánban működő MEP atyák hakodate-i központjából (amelyhez a szendai-i és niigata-i missziós állomások is tartoztak) küldött, hozzávetőleg 22 felvétel.
A hittérítő munka eredményeinek bemutatása elsődleges szempont volt mind az ötletgazda Ribényi, mind a misszionáriusok számára, így a japán képek közel fele ábrázolja ennek különböző aspektusait. Két templombelső, a hakodate-i misszió oltárait ábrázoló felvétel (F 2626, F 2627) mellett másik két képen emberek töltik be a szakrális teret, egy-egy imádkozó család látható az oltár előtt (F 2513, F 2542). A fókusz itt az üres templombelsőket ábrázoló felvételekkel ellentétben az alakokon és a mondanivalón van. A templomtér, mint díszlet, mint kifejezőeszköz jelenik meg, a családok „megtérésének” attribútumaként, katolikus hitük hangsúlyozására. Ezt szolgálják a beállítások: a térdelő, imádkozó testtartás, amely nem a szentség, hanem a kamera felé fordul; a tárgyi kiegészítők: karok alól kilátszó vagy kézben tartott imakönyvek, illetve a jellemzően asszonyok, lányok kezében elhelyezett rózsafüzérek; valamint a már részben európai ruházat is.
Jól látható, hogy noha az oltárasztal a rajta lévő tabernákulummal, feszülettel és gyertyatartókkal azonos a két felvételen, az oltár környezete, háttere alapjaiban eltér. A lefüggönyözött háttér az F 2542 leltári számú kép esetében nem árulkodó, azonban az F 2513 leltári számú felvétel oltára mögül kilátszó díszes ablak, ajtó és egyéb építészeti elemek, valamint dísztárgyak egyértelműen egy fotóműterem festett hátterét idézik. Az előbbi képen nincsen feltűntetve készítő az utóbbi verzóján azonban megtalálható egy Niigatában működő japán fotográfus, K. Wada fotóstúdiójának pirossal nyomtatott, díszes, angol és japán feliratot egyaránt tartalmazó hátlapja. A felvétel pontos készítési ideje nem ismert, azonban a kép Magyarországra kerülésekor a Kyushiro Wada II (1819/22?-1875) már nem élt. Műtermét 1868 körül nyitotta Niigatában, amelyet vele azonos nevű fiával (Kyushiro Wada III,1842-1923) működtetett, majd halála után az ifjabbik Wada vitte tovább azt. A felvétel valamikor a fotóstúdió megnyitása és a kép hazánkba érkezése közötti 28 évben készült. Ez az időintervallum tovább szűkíthető Japán 19. századi politikai és vallási viszonyait vizsgálva. Az 1860-70-es években még hatályban voltak a keresztény vallásra vonatkozó tiltások, így követői valószínűleg nem fotózkodtak nyíltan, hitüket felvállalva, s a fotóstúdiók sem rendelkeztek egy ilyen kép elkészítéséhez szükséges kellékekkel. 1889-ben kimondták a vallásszabadságot az országban, így feltételezhető, hogy a felvételek inkább az 1880-as évek legvégén, 1890-es évek elején készülhettek. Amennyiben így van, akkor készítőjük már nem az idősebb, hanem a fiatalabb Kyushiro Wada fotográfus.
A hakodate-i missziós központból küldött fényképek között még egy található K. Wada verzójával, amelynek rektóján is hirdeti magát a fényképész (F 3021). A fotón ábrázolt, tradicionálisan öltözött fiatal japán pár lábai alatt lévő szőnyeg megegyezik a templombelsőt imitáló két felvételen látható szőnyeggel, így a különböző műtermi kellékek és berendezések, valamint a nyomtatott hátlapok alapján már bizonyos, hogy a templomban imádkozó családok felvételei valójában nem egy szakrális térben készültek, hanem a stúdióban lett megidézve az egyházi közeg, s mindhárom kép a Wada fotóműteremből került ki.
Noha a kor fotóstúdiói rendszerint igen változatosak és gazdagok voltak hátterek és kellékek tekintetében, mégis ritka – különösen egy nem keresztény országban, csupán néhány évvel a vallásszabadság kikiáltása és több évtizednyi keresztényüldözés után – ahol egy komplett oltárt építettek fel eredeti méretben, tabernákulummal, feszülettel, gyertyákkal, oltárterítővel. Kevés adat áll rendelkezésre a két Kyushiro Wada magánéletéről, azonban a műtermük ilyen irányú felszereltsége arra utal, hogy vagy ők maguk is a katolikus vallás követői lettek, vagy olyan nagy számú keresztény közösség élt Niigatában már az 1880-90-es évek fordulóján, és akkora igény volt a vallásos felvételek készítésére, hogy a fotós egy teljes templomrészletet rekonstruált saját műtermében, hogy kielégítse azt.
Szerző: Gebauer Hanga