Mária Valéria főhercegnő dajkája és tejtestvére – Koller Károly felvételei

Koller Károly (1838–1889) fotográfus pályája kezdetén Nagyszebenben 1859-ben társult Glatz Tivadarhoz, akivel annak haláláig, 1871-ig együtt üzemeltették műtermüket, melyet később Koller vitt tovább. Koller az 1873-as bécsi világkiállításon a Beszterce környékén élőkről készített kromotípiával (különleges technikával színezett fénykép) és szász viseleti képeivel sikereket ért el.  A kiállítás utáni évben, 1874-ben Kollert Borsos József festőművész, fényképész a fővárosba hívta, együttműködésük azonban rövid életűnek bizonyult. 1875. november 1-én Koller saját műtermet nyitott Budapesten a Harmincad utcában. Ezt haláláig, 1889-ig üzemeltette, ezt követően a műtermet közvetlen munkatársai, Gálfy István és Forche Román vették át, Koller Károly utóda (Koller tanár utódai) néven (1889-1908), majd Szenes Adolf működtette azonos néven 1910-től 1942-ig.

Koller Károly az arisztokrácia, politikai elit és a polgárság kedvelt fényképésze volt, népszerűsége annak is köszönhető, hogy a királyi család tagjaitól is számos megbízást kapott.

Ezek egyikéről tudósít a Pesti Hirlap 1888. augusztus 26-i száma: „Tudvalevő, hogy királyunk legfiatalabb leányának, Mára Valéria főhercegnőnek, egy Juhászné nevű aszódi erőteljes fiatal menyecske volt a dajkája. Ez az életerős asszony Mária Valérián kívül a saját leányát is szoptatta, a ki ezáltal a főhercegnő tejtestvére lett. Azóta sok víz lefolyt a Dunán s ma már ugy Mária Valéria, mint tejtestvére, eladóleány. Kettőjük közül a Juhász-leánynak kötik be először a fejét, […]. Egy aszódi hetyke legény jegyezte el, a ki az ősz végén oltárhoz is vezeti. Természtes, hogy mikor a főhercegnő volt dajkájának a leánya vőlegényre tett szert, ezt illő tisztelettel tudatták a királynéval és Mária Valéria főhercegnővel. A királyné nevében Ferenczy Ida kisasszony [a királynő társalkodónője] felelt nekik, jelentve, hogy az érdekes eljegyzést tudomásul vették. Utasitotta továbbá őket, hogy ránduljanak be a fővárosba, keressék föl Koller fényképészt s fényképeztessék le magukat. A levélhez mellékelt másik levelet pedig adják át a fotográfusnak. Igy történt azután, hogy az egykori dajka, ennek menyasszony leánya és a vőlegény beállítottak Kollerhoz, a hátukon batyuval, a melyben a lefényképezésre szánt diszruha volt elhelyezve. A levelet illő tisztességtudással adták át a fényképésznek, a ki meglepve látta, hogy azt Ferenczy Ida irta, azt a kivánságát fejezve ki benne, hogy a három aszódit fényképezze le az udvar számlájára. Az átöltözködés megtörtént s a dajka, meg a leendő fiatal pár belenézett a masinába, a mely elvégezte a maga dolgát. A képek ma már készen vannak s mihamar Aszódon lesznek, hogy azután onnan Gödöllőre jussanak a főhercegnőhöz. Az ősszel, mikor az udvar Gödöllőn lesz, a volt dajka a menyasszonyt és vőlegényt a főhercegnő elé vezeti és ennek kivánsága szerint az arcképeket ekkor nyujtják át.”

A tejtestvér házasságáról és a fényképek készítéséről a Vasárnapi Ujság 1888. szeptember 16-i száma is tudósított, kevésbé részletesen formában, azonban a dajkáról és családjáról készült fotográfiákat is közölték: „A három fénykép másolatát, melyek népviseleti szempontból is érdekesek, ez alkalommal mi is bemutatjuk olvasóinknak.”

Kik a történet szereplői? I. Ferenc József és Erzsébet királyé, Sisi negyedik gyermekének, Habsburg-Lotaringiai Mária Valéria (1868-1924) főhercegnő szoptatós dajkáját, egy földműves feleségét, Juhász Sámuelné Legéndi Juliannát (1846-1922), 1868. augusztusában fogadták fel a négyhónapos Mária Valéria mellé. A választást a korabeli tudósítások szerint hosszas válogatás előzte meg, a döntést az egészségügyi alkalmasság mellett az is meghatározta, hogy paraszti sorból származó, magyar anyanyelvű dajkája legyen a hercegkisasszonynak.  Juliannának volt egy egy hónappal fiatalabb kislánya, Lídia (1868-1948), akit a hercegnő tejtestvére lett és aki végül 1888-ban Magyar Istvánhoz ment feleségül, kilenc gyermekük született. Juhászné a fenti hírben közöltekkel ellentétben nem Aszódon, hanem Szadán élt, a dajka és tejtestvér emlékét a településen 2001-ben átadott Lidianna-kút őrzi, melyet a dajkaság és anyaság tiszteletére állíttattak.

A királyi családhoz kötődő színes, érdekes történeten túl a korabeli rövid tudósításból az is kiolvasható, hogy az 1880-as évek végén egy Pest környéki parasztcsalád nem engedhette meg magának, hogy műtermi fotográfiát készíttessen tagjairól. A fotózkodás ünnepi alkalomnak számított, mely alkalomra az utazóruha nem felelt meg, a helyi ünnepi viseletet batyuban vitték magukkal. Az elkészült pozitív felvételek szertartásos átadásáról is értesülhetünk. Mivel a Vasárnapi Ujság szerkesztőségébe is jutott a képekből, több példányban készülhettek. A hetilapban megjelent felvételek közül a dajkát és a vőlegényt ábrázoló fényképpozitívok a hetilap szerkesztőjének, Nagy Miklósnak a hagyatékából 1929-ben kerültek a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe.

Szerző: Bata Tímea

Irodalom:

Horváth Lajos: Mária Valéria és a híd. Havi Magyar Fórum 2001. 12. 86-88.
Kővári Ilona Ágnes: Koller Károly fényképész (1838-1889) élete és munkássága. Folia Historica 8. 1980. 79-100.