„C. Vincenti, Dar-es-Salaam. Ost-Afrika”

Misszió +

1896-ban a világ különböző pontjáról számos hittérítő küldött tárgyakat, könyveket és fényképeket egy nagyszabású missziós kiállítás létrehozásához Ribényi Antal, kispesti plébános felhívására, aki a bevételből új plébániatemplom építését kívánta finanszírozni. A befolyó összeget növelte, hogy az állam a kiállítás zárását követően annak teljes anyagát megvásárolta a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a jelenlegi Néprajzi Múzeum számára.

Mind készítőjük, mind a képeket küldő szerzetesrend tekintetében önálló egységet alkot a Néprajzi Múzeum missziós fényképanyagában az az öt darab fotográfia, amely a Német Kelet-Afrikában működő kurasini missziós állomásról érkezett Magyarországra. Mind az öt felvétel a bajorországi születésű festő és fotográfus, Carl Vincenti (más forrásokban: Karl Vincenti vagy Carl Von Vincenti; 1871. Miesbach – 1940. München) munkája. A 12×17 cm-es pozitívokat egységesen a fotós díszes műtermi hátlapjára kasírozták, amelyen német nyelvű nyomtatott felirat olvasható: Originalaufnahme u. Verlag von C. Vincenti, Dar-es-Salaam. Ost-Afrika. Különböző fényképarchívumokban őrzött, részben Kurasiniben, részben más missziókban készült felvételei bizonyítják, hogy több kelet-afrikai missziós központtal is kapcsolatban állhatott, amelyekről rendszeresen készített felvételeket.

Kurasini korábban Tanganyikában, a mai Tanzánia területén, Dar-es-Salaamtól délre található tengerparti falu, amely az elmúlt évszázad során egybeolvadt a nagyvárossal, így Dar-es-Salaam külvárosának része lett. 1894-ben érkezett meg ide a bencés rend egy speciális ága, a németországi alapítású, 1884-ben kifejezetten külmissziós céllal létrejött Benediktinerkongregation von St. Ottilien (vagy Ottilianer Kongregation). Sikeres működésüket mutatja, hogy letelepedésük után mindössze két évvel, 1896-ban már több mint száz tanulóval bentlakásos fiúiskolát nyitottak, és ezzel egyidőben elindították ugyancsak bentlakásos lányiskolájukat is 73 diáklánnyal. Vincenti felvételeinek készítési ideje ugyan ismeretlen, azonban leszűkíthető az 1894-1895 évekre, a szerzetesek Kurasinibe érkezése, illetve az ábrázolt téma – a kurasini missziós központ épületeinek felépítése – alapján. A berlini néprajzi múzeumban (Staatliche Museen zu Berlin, Ethnologisches Museum) található Vincenti egy 1898-ban készült felvétele a kurasini missziós állomásról. Ez a fotó már készen ábrázolja a Néprajzi Múzeum F 2347 és F 2440 leltári számú felvételein – amelyek csekély átfedéssel panorámaképpé illeszthetők össze – még csupán részleteiben, épülőfélben feltűnő missziós épületet.

A Néprajzi Múzeumban őrzött fényképfelvételek hátulján a sorozatot összeállító szerzetes által írt német nyelvű, rövid meghatározások olvashatók. Ezekben a feliratokban a falu nevét Kulacini változatban használja, amely később – esetleges félreolvasás eredményeként – Kulacsini alakban került be a múzeum leltárkönyveibe, nyilvántartásába. Valószínű, hogy ekkor még a falu nevének pontos alakja és annak írásmódja nem egységesült, ugyanis egy újabb variáció, Kollasini szerepel a berlini múzeumban őrzött pozitív kópián. Ezt a feliratot maga a fotós nagyította rá a pozitív készítésekor, és ugyanez a változat szerepel a Vincenti által megjelentetett fekete-fehér fotókat tartalmazó képeslapon is.

Carl Vincenti munkássága során különböző aláírásformákat, műtermi rektókat és verzókat használt, ezek azonban – a kutatás jelenlegi eredményei alapján – nem jelölnek jól elkülöníthető korszakokat. Azokra a fotókra, amelyeket Vincenti a nevével ellátott, nyomtatott, díszes rektóra kasírozott, nem tett sem aláírást, sem sorszámot, sem címet vagy egyéb információt. Azokon a felvételeken, amelyek nem kerültek műtermi hátlapra maszkoló pecsétet alkalmazott. Ezekre a negatívokra kézzel rávezette a felvétel sorszámát, keletkezésének évszámát és a felvételek címét.

A Néprajzi Múzeumban őrzött öt fotónagyítás Ribényi plébános felhívásának megfelelően egyszerre mutatja be a hittérítőket, misszionáltjaikat, környezetüket, intézményeiket, mindennapi munkájukat, elfoglaltságaikat és mindezek eredményeit. A sorozat különlegessége, hogy egy nagyon korai szakaszában ábrázolja az adott missziós állomást, így összeillesztve más missziós központok képeivel kirajzolódik a hittérítők szolgálatának íve, egy-egy missziós telep teljes élettartama a megalapítástól a prosperálásig.

Szerző: Gebauer Hanga

Irodalom:
Dar es Salaam. Histories from an Emerging African Metropolis (szerk. James R. Brennan, Andrew Ross Burton, Yusufu Qwaray Lawi). British Institute in Eastern Africa, Nairobi, 2007

A kongregáció hivatalos honlapja: https://www.ottilien.org/