A tűzföldi tengerparton

Misszió +

1896-ban a világ különböző pontjáról számos hittérítő küldött tárgyakat, könyveket és fényképeket egy nagyszabású missziós kiállítás létrehozásához Ribényi Antal, kispesti plébános felhívására, aki a bevételből új plébániatemplom építését kívánta finanszírozni. A befolyó összeget növelte, hogy az állam a kiállítás zárását követően annak teljes anyagát megvásárolta a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a jelenlegi Néprajzi Múzeum számára.

Jelenlegi tudásunk szerint Dél-Amerikából összesen negyven felvétel érkezett, amelyből a későbbiekben hét darab selejtezésre került. Egy brazíliai kép kivételével mind a földrész legdélibb részéről, Patagóniából, azon belül is a legtöbb Tűzföldről a selk’nam, vagy más néven ona indiánok birodalmából, valamint egy fotó a Falkland-szigetekről származott. A kutatás eddigi eredményei valószínűsítik, hogy az összes fotót egy helyről küldték olasz nemzetiségű szalézi misszionáriusok, akiknek a Tűzföldön és Patagónia egyéb területein több missziós állomásuk is működött már ekkor. Az egy központból való küldést ugyan megkérdőjelezi, hogy két fotográfia két példányban is bekerült a válogatásba (F 1412=F 2320, F 1403=F 1411), azonban az ismétlődés magyarázata lehet, hogy több szerzetes, vagy akár több missziós állomás adta össze a küldendő képeket. Négy fotográfiánál magára a pozitívra, két kép esetében a fotót hordozó kartonra került fel a képről tudható információ, a többi felvétel sorszámozva lett és vonalas papíron mellékelték a leírásokat a szerzetesek hol latin, hol olasz nyelven. Ezek a lapok nem maradtak meg, azonban némelyiket a Néprajzi Múzeum korabeli munkatársai kivágták és ráragasztották a hozzá tartozó pozitív hátoldalára, így ez a néhány felirat megőrződött és hasznos információként szolgál az anyag feltárásában. A feliratokban többször előfordul az 1889-es alapítású, Dawson szigeti, Szt. Rafael arkangyalról elnevezett misszió neve, valószínűsíthető, hogy az anyag helyileg ebből a hittérítő központból érkezett, de egy-egy kép erejéig feltűnnek máshol működő intézményei is a szalézi hittérítőknek.

A selk’namok az erőszakos európai terjeszkedés és a behurcolt betegségek következtében kihaltak a 20. század első felében, – noha a kétezres évek elején ismét több, mint kétezer ember vallotta magát Argentínában az ona néphez tartozónak. Ezért is különösen értékes a dél-amerikai anyag tizenkét darab, selk’namokat ábrázoló felvétele, amelyek némelyikét még megrendítőbbé teszi a jelen kutatás során feltárt története. Az amerikai kontinens déli részét benépesítő népcsoport – akiket Frederico A. Escalada 1949-ben kiadott néprajzi tanulmányában a ’szigetlakó tehuelche’-ek egyik ágaként határozott meg – tagjairól a felvételek többsége a tengerparton készült, háttérben európai ruhás alakokkal. Az egyik pozitívon olvasható a szerző, ’S. Braun R.’ aláírása. Az orosz emigráns családban született Sigfrido Braun Ruben – a helyben kiadott La Nación de Punta Arenas főszerkesztője – amatőr fotográfusként elsősorban épületfotókat és utcaképeket készített. Az említett tengerparti helyszín és a személyek több képen visszatérő azonossága egy fotósorozat elemeit rajzolja ki, így valószínűsíthető, hogy a többi fotográfia készítője is Sigfrido Braun. Ezt bizonyítja, hogy az ugyancsak a sorozathoz tartozó F 2321 leltári számú pozitív kép egy általa szignált kópiája megtalálható Chilében a Museo Regional De Magellanes gyűjteményében. 2013-ban került be a Punta Arenasban lévő múzeumba a fotográfus családjába tartozó Ana Braun Hamburger által összeállított fényképalbum, amely 399 darab, 19. század végéről, 20. század elejéről származó nagyítást tartalmaz. Az album felvételei közül kettő – F 2321, F 2341 – megegyezik az 1896-ban Dél-Amerikából Magyarországra érkező felvételek két fotójával. Ezek egyike az F 2321 számú kép, amelynek chilei példányába Sigfrido Braun Ruben belekarcolta aláírását, így a szerzőség kérdése egyértelmű a selk’nam indiánokat ábrázoló tengerparti sorozat képei esetében.

A missziós fényképanyag legtöbb fotójához hasonlóan ezek a felvételek is minimális adatolással, szerző, készítés helye és évszám megjelölése nélkül kerültek be a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe, legtöbb esetben ’Onasz-indiánok a Tűzföldről’, vagy ’Tűzföldi bennszülött vadak’ megjelöléssel. A tömör, leíró címek meghagyták a felvételek semlegességét, az ábrázolt személyek névtelenségét, a hétköznapinak tűnő jelenet általánosságát, így a szemlélő csupán egész alakos portrékat, egyszerű, mindennapi emberábrázolásokat lát bennük. A teljes történet kibontása még további kutatást igényel, az anyag eddigi feltárása során azonban sikerült beazonosítani a helyszínt, a szereplők csoportját, valamint a felvételek mögött meghúzódó történetet, amely kontextusba helyezi a látottakat és kimozdítja a fotósorozatot a semlegességből, érzelmeket társítva hozzájuk. A sorozat egy további felvételéről – amely a Magyarországra került anyagnak nem része, azonban egyértelműen egy helyen, egy időben készült azzal – tudható, hogy azt az eseményt örökíti meg, amely az ’el remate de indios’, azaz ’indián árverés’ címen él a helyiek emlékezetében.  Eszerint a felvételek egészen frissek voltak, amikor a szalézi szerzetesek Magyarországra küldték azokat. 1895. augusztus legelején készültek Punta Arenas tengerparti szakaszán, ahova augusztus 3-án futott be az a hajó, amely a Dawson-szigetéről elrabolt 165 selk’nam indiánt szállította, hogy a következő hetekben – szétszakítva a családokat – elárverezzék őket rabszolgáknak a városi polgárság háztartásaiba. Az esemény hordereje és időbeli közelségén túl a szalézi rend közvetlen érintettsége lehet az oka, hogy a Dél-Amerikából Budapestre küldött felvételek több, mint egynegyedét teszi ki az árverésre kényszerített helyiek sorozata, ugyanis a fotókon ábrázolt selk’namokat a Dawson szigetén 1889 óta működő Szt. Rafael Misszió területéről rabolták el Senoret kormányzó parancsára, éppen onnan, ahonnan lehetséges, hogy a Néprajzi Múzeum felvételei érkeztek. Nagyban hozzájárulna a felvételek értelmezéséhez, ha ismert lenne, hogy a felvételeket feliratozó szerzetes milyen adatokkal és információval látta el a tengerparti képsorozatot, ezek azonban nem maradtak fent. A kor muzeológiai érdeklődését és irányelveit mutatja, – ahogyan ez a missziós anyag közel egészére jellemző, és a tasmániai fotókat tárgyaló bejegyzésben utaltam rá – hogy a felvételeken szereplő antropológiai, néprajzi információ volt az elsődleges, nem a történelmi kontextus.

A tengerparti fotósorozat két felvétele (F 2312, F 2317), valamint két portré (F 2327, egy pozitívon, egy leltári számon) ugyancsak megtalálható a British Múzeum gyűjteményében, ahol tehuelche indiánokat ábrázoló fényképekként kerültek meghatározásra. Ez abban az esetben állja meg a helyét, ha elfogadjuk a fent leírt teóriát, miszerint a selk’nam indiánok a szigetlakó tehuelche-ek egyik ága. Az angol muzeológusok – a bangori University of Wales meghatározására hivatkozva kérdőjelesen ugyan, de felvetik, hogy ezek a felvételek esetleg John Murray Thomas munkái, aki a walesi telepesek első csoportjával érkezett Észak-Patagóniába 1865-ben. Eszerint az elmélet szerint a fotók a bevándorlók által alapított Cwm Hyfryd környékén készültek, vagy a telepesek argentínai megtelepedésének valamely állomásán. Azonban a fotóalanyok öltözete a selk’nam indiánok viseletét mutatja. Emellett néhány kép, illetve a felvételek helyszínei, valamint a rajtuk szereplő alakok azonosak Braun sorozatával, amely Punta Arenas tengerparti szakaszán készült. Emellett az indiánok között élő és különböző csoportjaikat jól ismerő szalézi szerzetesek is tűzföldi ona indiánokként határozták meg a képen szereplőket, így jelen megállapításom szerint a University of Wales, illetve a rájuk hivatkozó British Museum meghatározása nem állja meg a helyét, a képek nem Észak-Patagóniában készültek és készítőjük nem a walesi származású John Murray Thomas, hanem Sigfrido Braun Ruben, aki az indián árvetés helyszínén készítette el a selk’nam embereket ábrázoló fotósorozatát.

Szerző: Gebauer Hanga

Irodalom:

Arregui Berger, Cristián: Fin de mundo y fundación: Imágenes del álbum fotográfico de Ana Braun. Proyecto Bajo la Lupa, Subdirección de Investigación, Servicio Nacional del Patrimonio Cultural. 2022.
Barría, Andrea: “EL REMATE DE INDIOS”. Punta Arenas, Magallanes, Chile, 2019.
Escalada, Frederico A.: El complejo “tehuelche”: estudios de etnografía patagónica. Coni, 1949.
Fonseca, Nelia E.: “Servid al Señor Con Alegrìa”. Música en la Misión San Rafael Arcángel (1889-1911). Magallania (Chile), Vol. 42(2). 2014. 23-39.
Villegas, Hernán Rodríguez: Historia de la Fotografía. Fotógrafos en Chile durante el siglo XIX. Centro National del Partimonio Fotográfico, Cenfoto UDP. 2001.
Museo Chileno de Arte Precolombino, http://chileprecolombino.cl/en/pueblos-originarios/selknam/historia/ (2023.08.01.)