Nikolaj Csarusin fotográfiái

Zichy Jenő ázsiai expedíciónak hozadékaként szép számmal kerültek műtárgyak és fényképek is a Néprajzi Múzeumba. Az expedícióhoz kapcsolódnak olyan felvételek is, melyek nem közvetlenül Zichy Jenőtől jutottak el a Fényképtárba. Ezek közé tartoznak Nikolaj Apollonovics Csarusin (1851-1937) orosz–kínai határon és mongol területeken készült fotográfiái. Csarusin fotói három forrásból kerültek a múzeum gyűjteményébe, mindhárom esetben a fotográfus megjelölése nélkül leltározták a pozitív képeket. A fényképész azonosítását – több más fotográfussal együtt – az elmúlt években folyó, a Zichy expedíciók fotóállományát feldolgozó munka tette lehetővé.

Az első tizenhét Csarusin felvétel 1909-ben, a Vasárnapi Ujság főszerkesztőjének, Nagy Miklós hagyatéka részeként (bővebben Bata 2020) került a múzeumba. Az expedícióhoz kapcsolható adatokkal összeolvasva a képeket, azokat Troitszkoszavszkban vásárolhatta, kaphatta ajándékba Zichy Jenő, vagy egyik útitársuk, Bánhidy József. Bánhidy saját kézírással ellátott fotói is a hagyaték részei, ezekhez nagyon hasonló írás található az ebben az egységben lévő Csarusin fotókon. A szerzőség megjelölése nélkül három felvételt közölt a Zichy expedícióról folyamatosan tudósító Vasárnapi Ujság: „Azon meggyőződésben, hogy híradásom tisztelt olvasóit is érdekelni fogja, küldök itt egy pár fényképet a felső és alsó Szelenga folyó mellékéről, a melyet végig jártunk, a Sznesnájá folyóról, a Baikal-tóról, két, burjäteket ábrázoló csoportképet, két mongol csoportot, az élő isten: Bogdo Gegem két arczképét…” (Zichy 1898, 743).

1912-ben Stricher (Striker) Lipóttól száztizenegy darab, a későbbi kutatások során azonosíthatóan a Zichy expedícióhoz kapcsolódó pozitív képet vásárolt a múzeum, köztük tizenegy Csarusin felvételeivel. A szórványos adatok alapján Stricher kereskedő lehetett. 1915-ben szintén több tucat expedíciós fotóval együtt három másik Csarusin felvételt vásárolt az intézmény Hatvani Imrétől, aki feltehetően azonos a múzeumban akkor laboránsként dolgozó munkatárssal. Sajnálatos módon a múzeumi iratanyag és egyéb források nem adnak választ arra kérdésre, hogy az összességében kétszáz darab Zichy expedícióhoz köthető fotó hogyan került a két átadóhoz.

A fiatal, változást szorgalmazó Csarusint politikai okokból 1874-ben Szibériába száműzték. Az 1880-as évek első felében Nercsinszkben élt, itt tanulta meg A. K. Kuznetszovtól a fotográfus mesterséget. Kuznetszovot szintén száműzték, a hasonló módon az ország fővárostól távoli területeire került értelmiségiek közül – kényszerpályára kerülve – többen fotográfusnak álltak. Csarusin 1886-ban az orosz-kínai (mongol) határ mellet mellett fekvő Troitszkoszavszkba (1935 után Kjahta) költözött és ott egyetlen fényképészként nyitott saját műtermet 1887-ben, melyet az 1895-ös politikai amnesztiáig tartott fenn.

A Néprajzi Múzeum Fényképgyűjteményében összességében harmincegy olyan felvétel található, melyek biztosan Csarusin nevéhez köthetőek (a szám még változhat a további kutatások során). A fotográfiák egy része Csarusin székhelyén, Troitszkoszavszkban és környékén készült. Csarusin műterme nagy népszerűségnek örvendett a helyi lakosok között, a fotográfus rendszeresen fotózott a városban is. A korabeli feliratokkal ellátott pozitív képeken Troitszkoszavszk és Kjahta is szerepelnek, mivel az akkori város egy részét Kjahtának hívták. Csarusin így írja le a két település utcáit: „Voltak oroszok, burjátok, mongolok és kínaiak, saját viseletükben, gyalog és lóháton, megtöltve a levegőt számtalan nyelven elhangzó kiáltásokkal.”  Kjahtának és a közvetlenül mellette fekvő Majmacsennek fontos szerepe volt a Kínából Oroszországba érkező teaszállító útvonalon, nagy vállalatok raktárai voltak a településen, az ehhez kapcsolódó hétköznapok több felvételen visszaköszönnek. (1-3. képek) Csarusin troisztszkoszavszki tartózkodása alatt a fényképezés révén sokrétű kapcsolathálót épített ki, aktív részt vállalt abban, hogy a településen könyvtár és múzeum létesüljön.

1888-ban Csarusin kezdeményezésére az orosz néprajzkutatóval, Grigorj Nikolajevics Potaninnal (1835-1920) együttműködve Urgába (Ulanbator) indulnak (bővebben:). „[Potanin] fotográfusnak vett fel, hogy antropológiai felvételeket készítsek, és az utazás során mongol monostorokat és más jellegzetes mongóliai látképeket készítsek” (bővebben: Sergeev, 2001). A múzeumban őrzött fotói többsége az ezen utazás során felvettek közül került ki. Urgában Potanin meséket és epikus dalokat gyűjtött. Csarusin pedig az otthonról hozott, szállítható kellékeiből műtermet építve segédjével, Ivan Fedrovics Fjodorovval a helybélieket fotózta. A felvételeken a helyi mongol, burját és kínai arisztokrácia tagjait. (4-7. képek)

Más részük hétköznapi ruhában lévő férfiak szemben és oldalról készült profilját láthatjuk. Ez utóbbiak egyértelműen a Potaninnal közös munkára utalnak, ők lehettek a néprajzkutató adatközlői: „A tény az, hogy Mongóliában a fotózás példátlan volt, és komoly előítélet övezte.  Még a jutalom ígérete sem segített. Végül megtaláltuk a bátrakat Potanin adatközlői között, akik úgy döntöttek, hogy bevállalják ezt a veszélyes műveletet. A példa ragadósnak bizonyult, mások is követték. Urgai tartózkodásunk végére, minden akadály ellenére, sikerült összeállítani a mongolok antropológiai típusainak nagy gyűjteményét, ami teljes mértékben kielégítette Potanint” (Sergeev, 2001). A néprajzkutató Csarusin felvételeit adta át az Orosz Földrajzi Társaságnak útijelentéséhez és később publikációihoz mellékletként. (8-9. képek)

Csarusin Bogdo gegen (Bogdo kán, 1869-1924) mongol vallási vezető és uralkodó palotája és rezidenciáját is megörökítette, olyan eseményeken is részt vett, ahol a vezető is megfordult, pár képe ehhez köthető, bár arra nem kapott engedélyt, hogy Bogdo kánt fotózza. (10. kép)

Csarusin fotómásolatait kartonra kasírozott fénykép ajándéktárgyként és képeslap formájában is árusította műtermében. A mongóliai utazást követően több újságban hirdetést adott fel, mely szerint „mongol néprajzi típusokról” készült fotók vásárolhatóak tőle. Emellett összeállított egy Urga tájai és egy Mongólia (1889) albumot. Csarusin személete, Potaninnal közös munkája – ezen belül az albumok összeállításához kapcsolódó levelezés – bizonyítja, hogy néprajz iránt is érdeklődést mutatott. A korszakra jellemző kutatási terület, az antropológiai/néprajzi típusok megragadhatóságának, illetve az környezetében lévő emberekkel való kapcsolatfelvétel eszközeként tekintett a fényképezésre.

Szerző: Bata Tímea

Kapcsolódó irodalom:

Bata Tímea: A Vasárnapi Ujságba szánva. Nagy Miklós hagyatékának fényképei a Néprajzi Múzeumban. Fotótörténet 1. Budapest, Magyar Fotótörténeti Társaság, 2020, 93-128.

Eklof, Ben – Saburova, Tatiana: A Generation of Revolutionaries: Nikolai Charushin and Russian Populism from the Great Reforms to Perestroika. Bloomington, Indiana University Press, 2017 (fotográfiáiról: 169-179.)

Konagaya, Yuki: Expedition Photographs of Mongolia (1880-1930)

Sergeev, V. D.: „My Eyes are on Urga” In. Uő: Nikolai Apollovich Charushin: a Nationalist, Public Figure, Publisher, Local Historian. To the 150th Anniversary. Kirov Branch of the Moscow, Humanitarian Economic Institute, 2001, 46-59.

Subarova, Tatiana: Geographical Imagination, Anthropology, and Political Exiles Photographers of Siberia in Late Imperial Russia. Sibirica. Vol. 19, No. 1, Spring 2020, 57–84.

Zichy Jenő: Gróf Zichy Jenő levele Khinából, Vasárnapi Ujság, 45. 43. sz. 1898, 743.

Online elérhető album:

View of Trans-Baikal and Irkutsk. Library of Congress. (egyéb Csarusin fotók a gyűjteményből)

(a blogbejegyzésben a fotográfus nevének magyar formája szerepel, angol nyelven Nikolai Charushin)