Manga János ipolysági Honti Naphoz kapcsolható felvételei

Manga János (1906 – 1977) néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum muzeológusa, később a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója. Már fiatalon kapcsolatba került a néprajzi kutatásokkal, a Néprajzi Múzeum iratanyagában már az 1930-as években találunk nyomokat arra vonatkozóan, hogy Bartók Bélával élénken levelezve Nyitra megyében népzenei és hangszergyűjtéseket végzett, valamint azt is tudjuk, hogy 1937-ban belépett a Magyar Néprajzi Társaságba. Munkássága rendkívül szerteágazó, több néprajzi témát is érint – mint a népzene, a népszokás, de jelentős ismeretterjesztő és tudományszervező munkát is végzett, nevéhez számos publikáció kapcsolódik. Szakmai hagyatéka és fotóanyaga több intézmény között oszlik meg. Jelentős része a Néprajzi Múzeumban, és a balassagyarmati Palóc Múzeumban található. Emellett a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban, valamint a Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Intézetének Archívumában is fellelhetőek Manga János kutatásaihoz kapcsolható fényképek és kéziratok.

Manga János 1906-ban született Pereszlényben. Iskoláit Ipolyságon, Budapesten és Kolozsváron végezte. Az 1930-as években nem kapott állást Magyarországon, így Csehszlovákiában helyezkedett el tanítóként, 1935-ben pedig a pozsonyi rádiónál szerkesztőként kezdett dolgozni, valamint 1938-tól Ógyallán karmesterként is tevékenykedett. Ebben az időszakban publikálta első kutatásai eredményét a Hét című folyóiratban. Az 1930-as évektől a Néprajzi Múzeummal is kapcsolatban volt, levelezésbe kezdett Bartók Bélával, és kérésére a Nyitra vidékén végzett népzenei gyűjtéseket, melynek eredményeképpen 20 db fonográfhenger és 16 db hanglemez került a múzeum gyűjteményébe.
Manga János hivatalosan 1941-től vett részt a gyűjteményi munkákban a múzeumban, mint beosztott tanító.

Manga fontos szerepet játszott Hont megye múzeumszervezésében. A múzeum szervezés alapötlete már a 19.század végén megfogalmazódott, legutolsó jelentősebb kezdeményezése az ügynek az 1913-ban a hodrusbányai csipkeverő asszonyok munkáinak bemutatása volt, ám ezzel egy időre megakadt a kezdeményezés a megyében. 1943-ban a Hont vármegyei Ipolyságon megrendezett Honti Nap kiállítás megszervezéséhez a Bars és Hont vármegyék Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága kérte fel a Néprajzi Múzeumot. Első terve a Bizottságnak az volt, hogy a tervezett néprajzi kiállítás anyagát a Néprajzi Múzeumtól kölcsönzik, de ez technikai akadályok miatt nem valósulhatott meg.
A Bizottság legközelebbi ülésére meghívták a múzeum képviselőit is, a feladatra dr. Domanovszky Györgyöt és Manga Jánost kérték fel, ők állították össze a kiállítási koncepciót és később ők válogatták a kiállítandó anyagot.
Az ehhez kapcsolódó anyag Bars és Hont vármegyékből került összegyűjtésre, ennek gyakorlati kivitelezésével a jegyzőket, tanítókat és lelkészeket bízták meg, a kiállításra szánt műtárgyak főként a körjegyzőségek székhelyein kerültek elhelyezésre. A gyűjtésre kijelölt határidő lejárta után a múzeum munkatársai, valamint a Népművelési Bizottság néhány tisztviselője a körjegyzőségeken összegyűjtött anyagból a kiállításra leginkább alkalmasnak és legértékesebbnek ítélt tárgyakat kiválogatta. A rendelkezésre álló négy hét alatt körülbelül ezer-ezerkétszáz műtárgy gyűlt össze, a kiállításra kijelölt vármegyeházi nagyteremben azonban Manga János becslése szerint csak jóval kevesebb, körülbelül ötszáz-ötszázötven tárgy kaphatott volna helyet zsúfoltság nélkül.

A kiállítási anyagát Manga János rendszerezte. Nyolc csoportba sorolta a negyven településről (pl: Ipolytölgyesről, Ipolybélből, Ipolyviskről, Gyerkről) gyűjtött tárgyi anyagot: szőttesek; viselet; a szövés-fonás eszközei; bútorok; kerámia; használati tárgyak; gazdasági eszközök és a pásztorélet tárgyai. A június 20-nyílt kiállítás anyagát maga a kurátor ismertette a megnyitón, valamint a kiállítás katalógusában.

A tárlat katalógusa is elkészült, mely sorrendben közölte bemutatott tárgyak megnevezését, származási helyét, valamint az adományozók nevét is.

Manga János a kísérő programokat, szokás és táncbemutatót, is megörökítette: szalatnyaiak és kelenyeiek lakodalmas jelenete, az ipolyszakállasiak menyasszonytánca, ipolyfödémesiek honti kopogósa, valamint örömkalács vivő epizódja, melyben a lakodalmas kalácsot viszik a menyasszonyos háztól a vőlegény házához ünnepélyes menetben; és aratóvégző jelenetek kerültek bemutatásra. A csoportokat szereplésük közben fotózta, egy-egy csoportkép készült csak a jelenetek előtt vagy után.

Manga a kiállítás és a szokásbemutatókról elsőként a Néprajzi Értesítőben (1943) Honti nap Ipolyságon című munkájában adott hírt, később pedig a Magyar Lélek (1943) folyóiratban A Honti Nap tanulságai címen értékelte az eseményt. Manga János szerint „minden község szereplésének voltak érdekességei, szépségei, de viszont hibái is.” Pozitívumként viszont kiemelte, hogy „Ez a kísérlet jellemző példája volt annak, hogy jóakarattal és megértéssel milyen értékes munkát végezhetnek a néprajz terén még azok is, akiknek alig vagy egyáltalán nincs szaktudásuk”.

Még ebben az évben döntés született a népi hagyományok bemutatására és ápolására létrehozott Gyöngyösbokréta mozgalom működésének szabályozásáról a 99.105/1943.-V.4. számú rendeletben. Ennek oka az volt, hogy számos tudományosan megalapozott kritika született. A mozgalom munkáját kezdetben is támogatta a Néprajzi Múzeum, hiszen a múzeum szakmai irányításával indult, idővel az együttműködés nem járt kellő eredménnyel, így ettől a szabályozástól várták, hogy a szakmától érkező kritikák és bírálatok a helyükre kerüljenek és a hagyományos viseletek, dallamok, bemutatásra alkalmas mozzanatok kiválasztásában egy kellően képzett szakember is közreműködőként kerüljön a bemutatókon.

A Néprajzi Múzeum akkori megbízott igazgatója, dr. Domanovszky György javaslatot tett, hogy a szabályozásban olyan szakértő kerüljön kinevezésre, aki tudományegyetemet végzett és a Néprajzi Múzeum munkatársa. Konkrét személyi javaslata dr. Manga János volt, aki járatos volt a népszokások, népzene, és a népművészet kutatásában, valamint a Honti Naphoz kapcsolódó helyszíni gyűjtésében is részt vett. Későbbi felvételei is tanúsítják, hogy valóban részt vett a Gyöngyösbokrétával kapcsolatos programok létrejöttének szakmai támogatásában.

Manga János Néprajzi Múzeumban őrzött fotókorpuszának a kiválasztott anyag csupán egy egységét képezi, a muzeológushoz még számos jelentős pásztorművészethez és szokáskutatáshoz kapcsolódó felvétel és egyéb dokumentum köthető.

Szerző: Bognár Dominika

Irodalom:

Csáky Károly: Néprajzkutatások, kutatók és gyűjtemények Hontban. Dunaszerdahely, 2007.
Manga János: Honti nap Ipolyságon. Néprajzi Értesítő 1943. XXXV.évf. 113-117.
Manga János: A Honti Nap tanulságai. Magyar Lélek: a magyar népművelők országos folyóirata.1943. V.évf. 9. sz. 428-432.
Manga Mátyás: Apámról (Manga János Néprajzkutató, 1906 – 1977). A balassagyarmati Múzeumpalota 100 éve: Centenáriumi Emlékülés Tanulmányai 1914 – 2014. MNM Palóc Múzeum, Balassagyarmat. 53-55.
Tátrai Zsuzsanna: Manga János, a szokáskutató. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. Manga János Konferencia Balassagyarmat. 159-164.