A kétévente megrendezett ETNOFILM CADCA1980-ban indult azzal a szándékkal, hogy fórumot teremtsen a népi kultúra témakörében készült dokumentumfilmeknek és készítőiknek. Ahogy a szervezésben már évtizedek óta résztvevők visszaemlékeznek, a nyolcvanas években, a helyszín kiválasztásánál – ami a nagyjából Tata méretű, észak-szlovákiai Csacára esett -, szempont volt, hogy a fővárostól távol legyen, és helyt adhasson az akkori hivatalostól eltérő tudományos és filmművészeti vitáknak is. Így indította útjára a több mint 40 éve működő fesztivált a helyi Kysuce Múzeum és a Szlovák Etnomuzikológiai Intézet. Az első szervezők között ott volt az ismert szlovák dokumentumfilmes és etnográfus Martin Slivka valamint Maráky Péter, aki ma is a fesztivál előkészítő bizottságának elnöke. Azóta a versenybe nevezett dokumentumfilmek már nem csak a térség és a környező országok népi kultúráját mutatják be, hanem kibővültek az etnológia és antropológia módszereit is integráló, a világ talán összes kontinenséről származó alkotásokkal is. A fesztivál egy olyan különleges filmes fórummá vált, ahol a szakmai és a laikus közönség egyaránt találkozhat a világ kultúráinak és közösségeinek vizuális megjelenítésével. A kor követelményeinek megfelelően már nem csak a csacai Kysuce Kulturális Központban, egy viszonylag szűk körben, hanem több szlovákiai városban is lehetett látni a versenyben levő filmeket, és lehetőség volt a fesztivállal egy időben online is részt venni a vetítéseken.
2022-ben a Néprajzi Múzeum is nevezett egy, eredetileg a Megérkeztünk című kiállításban bemutatott alkotást. A Csorba Judit Dorottya és Koltay Erika rendezte A dobóháló – kisszerszámos halászat Baján című dokumentumfilm akkor a fesztivál Via Europa díját kapta a kulturális örökség filmen való megjelenítéséért. Ez ösztönözte a szervezőket, hogy a 2024-es fesztivál verseny zsűrijébe meghívják a Néprajzi Múzeum Mozgóképtárának munkatársát. A versenyprogramon kívül a fesztivál résztvevői és nézői ízelítőt kaptak a múzeum archív és újonnan készült néprajzi dokumentumfilmjeiből is.
Az előválogatás során a 35 országból 109 nevezett film közül a szervező bizottság 29 alkotást válogatott be a versenybe a legkülönbözőbb területekről. A filmek által feldolgozott témák tükrözik az embereket ma leginkább foglalkoztató társadalmi és kulturális jelenségeket, mozgásokat, konfliktusokat. Így több dokumentumfilm foglalkozott a migrációval, a multikulturalizmus témájával, a társadalom peremén élő csoportokkal vagy akár olyan emberek egyéni történeteivel, akik a társadalmi, politikai, kulturális vagy éppen az éghajlati változások miatt kerültek nehéz helyzetbe. Hasonlóan nagy szerepet kaptak a kulturális örökség egyes eltűnőben levő, de kis közösségek identitásának megőrzése szempontjából elsődleges, komoly erőfeszítések árán megőrzött elemeit bemutató alkotások is. Ezeket a témákat dolgozta fel az olasz Mauro Bucci rendezte The Strong Man of Bureng ⦋1 ⦌ (Bureng erős embere) című film, középpontjában a gambiai Essa történetével, aki európai üzletén keresztül Bureng település közösségét támogatta, vagy a lengyel Jaroslaw Wszedybyl rendezte Koniec Swiataw Dolinie Lez ⦋2 ⦌ (A könnyek völgyének végén), a Hansen-betegségben szenvedő emberek utolsó, Dobrudzsa egy eldugott településére száműzött, elzárt kolóniájának mindennapi életét bemutató dokumentumfilm. A filmszemle zsűrije mindkét alkotást díjazta.
A szemle cseh, lengyel, magyar és szlovák, filmes és etnográfus szakemberekből álló nemzetközi zsűrije több fordulóban és komoly szakmai viták során választotta ki a különböző kategóriák nyerteseit. A fesztivál fődíját, a tradicionális kultúrát szimbolizáló, Turon nevű állatmaszkot ábrázoló üvegszobrot, a transzhumáló (váltólegeltető) pásztorkodás eltűnőben levő jelenségét bemutató, román Dragos Lumpan rendezte Ultima Transhumanta ⦋3 ⦌ (Az utolsó transzhumansz pásztorok) című, 90 perces alkotás kapta. A 2010-es évek elejétől tizenöt éven keresztül forgatott film Írországtól Törökországig, Európa hat országán keresztül mutatja be a pásztorkodásnak ezt a modernitással nehezen összeegyeztethető formáját. A film nem csak a széles körben végzett kutatás, a néprajzi terepmunka, hanem a filmes megvalósítás és az operatőri munka szempontjából is megérdemelten kapta a fődíjat. Az antropológiai megközelítés és terepmunka szempontjából legjobb alkotásnak járó díjat a román O Tahtai. Savendar tai Seiandar ⦋4⦌ (A serleg – fiúkról és lányokról) című, egy roma közösség házasodási szokásait és preferenciáit bemutató, egész estés dokumentumfilmnek ítélte oda a zsűri.
A magyar vonatkozású munkák közül az egy namíbiai baster etnikai közösséget bemutató Die Raue Welt der Baster ⦋5⦌ (A basterek zord világa, rendező: Kiss Marian, Csabai Zsuzsanna), az Árva vármegyéből a Fekete-tengerig hajózó kereskedő-iparosok munkáját és útját követő A szlovák tutajosok nyomában (rendező: Bencsik János)⦋6⦌, valamint a drótosmesterséget tanuló Erdődi Koppányt, mesterét, Kitlinger Kálmánt és a drótosmesterséget bemutató Drótos Koppány (rendező: Antal Zsuzsanna) ⦋7⦌ című dokumentumfilmek szerepeltek a versenyben.
Szerző: Csorba Judit Dorottya muzeológus, filmrendező, Mozgóképtár, Fényképgyűjtemény
az ETNOFILM CADCA nemzetközi zsűrijének tagja