A fotográfusokat megszólító, kérdező wopcast 55. adásában Kocsány Kornél Kása Bélával beszélgetett.
„Kása Béla, az eltűnőben lévő paraszti kultúra és életmód egyik legismertebb megörökítője. 1952-ben született Pécsett, gyermek- és fiatal korába egyaránt vegyültek idilli korszakok és traumatikus események, melyek aztán fotográfiai életpályára is nagy hatással voltak. Tinédzserként került ki Nyugat-Németországba, ahol a kölni képzőművészeti főiskolát is elvégezte. 1973-ban utazott először Erdélybe, és az ottani élmények gyökeresen megváltoztatták az életét. A népi kultúra elkötelezett kutatójává vált, eleinte Németországból – ahol a reklámfotózás mellett Európa legnagyobb képes magazinjainak, a Stern-nek és a GEO-nak is dolgozott – majd a nyolcvanas évek elejétől Magyarországról kiindulva. Felfedezésvágya és hosszú évtizedeken át tartó fáradhatatlan munkája világszínvonalú anyagokat eredményezett, kitartóan fotózta az erdélyi muzsikusokat, a hortobágyi pásztorokat, a dobrudzsai, erdélyi és moldvai vándorcigányokat, a kőrösrévi fazekasokat, az ír modern nomád szekereseket, sőt, Indiába is rendszeresen visszatért. Anyagaiból az MMA oldalán láthattok egy nagyobb válogatást, a link alább a leírásban. Ebben az adásban részletesen megismerhetjük az életét, gyermekkorától kezdve a Németországban töltött éveken keresztül a hosszú távú fotós munkáiig, különös hangsúlyt helyezve Erdélyre és Indiára. Elmeséli, milyen hatással voltak életére az állandó költözések, a szigor és az, hogy a felhőtlen szabadság mellett annak szinte teljes elvesztését is megtapasztalta. A végén még azt is elmondja, miért jó szamarat tartani, hogy látogatta meg őt Koudelka a kórházban, és hogy szerinte miért is érdemes élni.”
A riportban szó esik Magyar N. Attila dokumentumfilmjéről, a Hazatérő képekről, amely Kása Béla széki munkáját mutatja be. Kása Béla az 1970-es évek óta jár az erdélyi Szék községbe népzenét gyűjteni és fényképezni. A dokumentumfilmben a falubeli ismerőseit látogatja meg, zenéléssel és a fotográfiákat nézve elevenítik fel az egykori gyűjtéseket.
A filmet a 30 éves Dunatáj Alapítvány vetíti 2024. június 17-én, hétfőn, a Háló Közösségi és Kulturális központban (Budapest, Semmelweis utca 4.).
Kása Béla Néprajzi Múzeumban lévő anyagának egy része korábbi bejegyzésünkben megtekinthető.