Erdély Pathé-Baby tekercseken – Gönyey Sándor néptánc és népszokás felvételei 1940-41

A Néprajzi Múzeum Filmgyűjteményének törzsanyaga különböző formátumú keskenyfilmekre forgott, de ezek között is különlegességnek számítanak azok a Pathé-Baby vagyis 9,5 mm-es, néma filmtekercsek, amelyek a múzeum Városligetbe költözése előtti raktárrendezések során kerültek elő, és FILM 300-306 leltári számokon szerepelnek a gyűjteményben.

A Pathé-Baby vagy szélessége alapján 9,5 mm-es film a Pathé testvérek találmánya volt. Az olcsó, elsősorban amatőrfilmes célokra kifejlesztett technikát 1922-ben mutatták be Párizsban. Különösen Franciaországban és Angliában lett népszerű, de néhány év alatt az egész világot meghódította. Egészen az 1930-as évek végéig, az Eastman Kodak által gyártott 8 mm-es film elterjedéséig alkalmazták mind családi felvételek mind pedig fikciós filmek forgatására. A Pathé cég nem csak könnyen kezelhető kamerákat gyártott, de otthon használható vetítőgépeket is, valamint játékfilmek kölcsönzését is lehetővé tette, így létrehozva tulajdonképpen a történelem első házimozi rendszerét. A 9,5 mm-es film egyetlen hátrányát a középen levő perforáció miatti sérülékenysége jelentette, így viszont a kép a filmszalag teljes szélességét kitölthette. A filmkészítők másfél perces tekercsekre forgathatták alkotásaikat, amely azonban lényegesen rövidebb volt a 16 mm-es technika általánosan használt, közel 3 perces tekercseinél. 9,5 mm-es technikára készült 1933-ban az első magyar sci-fi is, A Föld halála című film, amely jelentős sikert aratott a III. Nemzetközi Amatőrfilm Fesztiválon.

A Néprajzi Múzeumban levő nyolc darab, valamivel több mint egy-másfél perces Pathé tekercsből hat tánc- és szokásfelvételeket tartalmaz, míg egy felvételen tilolás, egyen pedig orsó készítése látható. A filmeket, a velük együtt talált, K. Kovács Péter által írt feljegyzés szerint a múzeum egykori munkatársa, a Fényképlabor vezetője és később több más gyűjtemény muzeológusa, Gönyey Sándor készítette az 1940-es évek elején Erdélyben. A tekercsek mellett K. Kovács Péter 1960-ban, kézzel írt megjegyzése állt, miszerint ezek Gönyey legkorábbi néprajzi filmfelvételei. Ebből valószínűsíthető, hogy számára ekkor még nem voltak ismertek azok az 1930-as évekbeli, 16mm-es filmek, amelyek csak 1965-ben kerültek az ELTE Néprajzi Intézetéből a múzeum gyűjteményébe. A Gönyey készítette filmek adatolása azért is problematikus, mert a közel 13000, a múzeum Fényképtárában levő fotójával ellentétben a mozgóképeket saját felszerelésével, saját költségén készítette, így sokszor nem szerepeltek mellettük azok az adatok, amelyekkel a múzeumban beleltárazott felvételeit ellátta. K. Kovács Péter testvére, K. Kovács László, néprajzkutató és néprajzi filmes visszaemlékezései alapján, aki maga is Gönyeytől sajátította el a filmkészítés alapjait,  Erdélyben is saját Pathé-Baby kamerájával járt, és készítette fekete-fehér némafilmjeit.[1] A filmtekercsek különlegességét a formátumon kívül a készítés helyszíne is adja, mivel ebből az időszakból a múzeum Filmgyűjteményében két, K. Kovács László készítette rövid filmdokumentum kivételével nem szerepelnek a határokon kívül rögzített mozgókép felvételek.

Gönyey Sándor – eredeti nevén Ébner Sándor – 1886-ban született Kolozsvárott, később, rövid időre, az I. világháború kitöréséig a Csíksomlyói Gimnázium tanára volt, majd a háborút követően Budapestre került, és a Néprajzi Múzeum munkatársa lett. Erdélyi származása ellenére egészen az 1940-es II. bécsi döntésig kutatóként nem járt Erdélyben, legalább is az Etnológiai Archívumban levő, személyéhez kötődő anyagok, fényképek, kéziratok, munkajelentések nem tanúskodnak erről, magánjellegű útjairól pedig nincsenek írásos dokumentumok.

Addig leginkább a határon túlról Magyarországra látogató bokrétás csoportokkal volt kapcsolatban, és örökítette meg őket fényképfelvételeken. A bécsi döntés alapján 1940 augusztus 30-ával lehetővé vált, hogy Gönyey Sándor szülőföldjére, Erdélybe induljon gyűjtőútra. Az elsők között élt a lehetőséggel, és egészen 1944-es nyugdíjba vonulásáig minden évben jelentős kutató és fényképező munkát végzett számos településen. Az elkészült fényképek, kézírásos néprajzi jegyzetek, filmfelvételek, rajzok, a gyűjtött tárgyak, valamint a bejárt települések sokaságát tekintve már régóta várhatott az alkalomra és hihetetlen intenzitással végezte a munkát. Az első erdélyi út alkalmával, 1940 őszén Csík, Udvarhely, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyékben, Bánffyhunyadtól Gyimesközéplokig közel 30 települést járt végig, és néhány kalotaszegi tárgy gyűjtésén kívül 445 fényképfelvételt készített. Kalotaszegen 18 darab színes autokrómot is, amelyeket, ahogy az éves munkajelentés külön kihangsúlyozza, az 1939-ben alakult Etnológiai Adattár részére feldolgozva adott át.

A képek között a számos viseletfotón kívül – amelyek nagy része Kalotaszegen készült -,  több más téma is megtalálható: például településképek, valamint szokás- és táncfelvételek is. Az Országos Magyar Bokréta szövetség megbízásából kutatást végzett több erdélyi községben a Gyöngyösbokréta csoportok néprajzilag hiteles összeállítása céljából (NMI 9/1941), egyes táncokról fénykép- és filmfelvételeket is készített. A Gönyey által végigjárt települések közül a későbbi, 1941-es és 1942-es Bokréta bemutatókon szerepeltek a csíkmenasági, gyimesközéploki, inaktelki, kalotaszentkirályi, kecsetkisfaludi, kidei, lövétei, nádasdaróci és széki csoportok is. Az 1940-es filmfelvételeken szereplők közül viszont csak a székieket találjuk meg a bokrétás csoportok között, a gyergyóújfalusi és a kilyénfalvi táncfelvételek szereplői nem vettek részt ezeken a bemutatókon.

A 9,5 mm-es tekercsek mellett K. Kovács Péter „Gönyey első táncfelvételei” megjegyzésén kívül más adat nem szerepel, így a helyszínek és a készítés évének meghatározásához az Archívum más gyűjteményeiben levő dokumentumokra kellett támaszkodni. Gönyey kéziratos gyűjtőnaplói leginkább csak a néprajzi tényekre koncentrálnak, a gyűjtés körülményeiről csak elvétve lehet egy-egy megjegyzést találni. A filmek meghatározásához főképp a több alkalommal párhuzamosan készített fényképfelvételek, a fekete-fehér negatívok és a színes diapozitívok adtak segítséget. Az első erdélyi út alkalmával fotografált képeket maga Gönyey nem feltétlenül a készítés sorrendjében leltározta be. A kiindulópont szülővárosa, Kolozsvár lehetett, de az útijelentésekben a települések, tájegységek fordított sorrendben szerepelnek. A képek hátterét, környezetét tekintve mindenesetre az utazásra 1940 őszén, esetleg kora telén került sor.

A filmfelvételek közül technikailag legkevésbé a széki tekercs sikerült, a beszűrődő fény miatt csak a szalag felén látható kép. A felvétellel együtt készült fotókon viszont jól láthatók a táncosok, és a filmen nem látható zenészek is. A férfitáncokról, sűrű tempó, ritka tempó, verbunk, Gönyey feljegyzést is készített (EA 5406).

Technikailag jobban sikerült mozgókép felvételek származnak két csíki székely településről, Gyergyóújfaluból, valamint a ma már hozzá tartozó Kilyénfalváról. Az előbbin egy idősebb pár táncol és látható a zenét szolgáltató hegedűs is. Gönyey Gyergyóújfaluban készült fotóihoz nincs adat a képeken szereplőkről, de Dincsér Oszkár ugyanott készült fényképeinek címeiből kiderül, hogy a zenész Pulika János hegedűs volt. Dincsér 1942-es csíki népzenegyűjtő útja során módszeresen készített fényképeket népzenész adatközlőiről, így az 1882-ben született Pulikáról is, aki a felvételen bandája nélkül, egyedül kíséri a táncosokat.

A kilyénfalvi felvételeken megörökített néptánccsoport láthatóan egy koreografált táncot mutat be, a bokrétás csoportokról szóló leírásokban azonban nem szerepelnek a kilyénfalviak. A legkevesebb adat egy székely férfitáncról áll rendelkezésre, itt fényképeket sem lehet találni, amelyekből a készítés idejére vagy helyére lehetne következtetni.

Az 1941-es gyűjtőutak már csak két néprajzi tájra, a Szilágyságra és Kalotaszegre korlátozódtak, ahova Gönyey múzeumi kollégájával, a baskír származású Tagán Galimdsánnal együtt utazott. Kalotaszegen elsősorban Nádasdaróc, Inaktelke és az összeépült Kalotaszentkirály-Zentelke településeket látogatták végig. Gönyey a háromból az utóbbi kettőben készített filmfelvételeket, ezen kívül fekete-fehér fényképeket 6×6 cm-es nitrocellulóz filmre és színes, 24×36 mm-es diapozitívot is. Tagán Galimdsán szintén készített 6×6 cm-es fekete-fehér, nitrocellulóz felvételeket, sokszor a filmfelvételekkel párhuzamosan. Mivel több témát kicsit eltérő beállításból , más szögből mindketten lefényképeztek, valószínű, hogy külön-külön saját 6×6-os fényképezőgéppel dolgoztak. Gönyey ezen kívül még leica méretű fényképezőgépet, valamint filmfelvevő berendezést is használt, így a gyűjtőútra igen jelentős technikai felszerelést vittek magukkal.

A gyűjtőút alkalmával számos néprajzi téma mellett Gönyey elsősorban a népviseletre vonatkozó adatok gyűjtésével és a viselet fényképezésével, míg Galimdsán gazdálkodással, állattartással foglalkozott. Inaktelkén és Kalotaszentkirályon viszont mindkét alkalommal egy-egy lakodalom részleteit figyelhették meg és dokumentálhatták. Az esemény 1941-es, valószínűleg tavaszi dátumára Galimdsán képeiből lehet következtetni, állattartásra vonatkozó kalotaszegi feljegyzései 1941 májusából valók (EA11823, 1824, 1837, 1838). Gönyey fotói egy évvel később lettek bevezetve a múzeumi törzskönyvbe, a filmfelvételeken pedig nem szerepelt évszám, de a filmet és a fényképeket összevetve ugyanazon eseményről van szó.

Az inaktelki lakodalomból Gönyey egy leánykörtáncot és egy legényest vett filmre, a lakodalmi menetre már csak néhány másodperc maradt a tekercsből. A tánc és a menet között néhány kocka nyersanyag még egy, a kamerába mosolygó fiatalasszony megörökítésére is maradt. A párhuzamosan készült fotóknál a két fényképezőgép nagyon közel állt egymáshoz, a filmezéshez, láthatóan a táncra fókuszálva, Gönyeynek egy közelebbi kameraállást kellett választania. A filmfelvételen a két férfi által táncolt legényesről kevesebb fénykép készült, a mozgóképen viszont a tánc hosszabban látható, és a háttérben a zenészek is megjelennek. A limitált filmnyersanyag miatt Gönyey inkább a táncokat örökítette meg mozgóképen, a lakodalom más mozzanatait viszont fényképeken dokumentálta.

Az erdélyi Pathé-Baby filmek közül a leghosszabbak a Kalotaszentkirály-Zentelkén készült, szintén lakodalmi felvételek, amelyekhez már nem csak fényképek, hanem Gönyey kézírásos feljegyzései is (EA 4697, 5400) támpontot adnak. A felvételekhez három tekercs nyersanyagot használt, és noha nem mindegyiken található teljes hosszban exponált felvétel, összesen közel három percnyi mozgóképet láthatunk rajtuk. A készítés helyére, idejére és a tekercsek sorrendjére viszont semmilyen írásos adat nem utalt. Ennek feltételezett helyes sorrendéhez ad támpontot Gönyey kézirata, amelyben részletesen ismerteti a három napig tartó lakodalom fontosabb eseményeit (EA 4697 10-15. oldal). A feljegyzés és a fényképek helyenként részletes címei alapján beazonosíthatók az egyes események, és nagy valószínűséggel a filmtekercsek sorrendje is. Az írás végén látható filmfelvételek összeállításánál ezeket a szempontokat vettem figyelembe.

A lakodalom Gönyey által leírt fontosabb mozzanatai: a vőfélyek összeszedik a kosarakat és hívogatják a vendégeket. Ezután következik a násznagyoknak szánt perecek felkötése, a menyasszonysiratás, az esketés, a menyasszony búcsúzása a szüleitől, a felpakolt kelengye szekerekre rakása és a vőlegényes házhoz szállítása. A filmfelvételek a lakodalmas menettel kezdődnek, amelyek valószínűleg az első nap eseményeihez tartoznak, a fényképekkel való egyezés szerint a vőlegény háza felé tartó menetet és táncokat vette filmre. Egyes képeken, mint például az NM F 88461 számún látszik a Gönyey és Galimdsán közötti munkamegosztás; ugyan azok a jelenetek a mozgókép- és a fényképfelvételeken más képkivágással, más szögből készültek.

Az első nap a két násznép külön-külön vacsorázik a vőlegényes és menyasszonyi háznál, majd a nap végén következik a menyasszonyfektetés, azaz a fiatal párt a násznagyok első közös fekvőhelyükre kísérik. A menyasszony felkontyolása másnap történik, amikor a fiatalasszony „dulandré keszkenyőt” vagyis hosszú fátyolkendőt kap. A mozgóképen a menetről készült snittek után a menyasszonyt már ebben a kendőben látjuk, ahogy a vőfélyek kísérik az utcán haladó menetben, ami szerint ezek a felvételek már a lakodalom másnapján készültek. Ezután következik a vőlegény belógatása a patakba, amelyek szintén látható a mozgóképen. A vőlegényt a templomból kijövet a legények a Kalotaszentkirályt Zentelkével összekötő hídról[2] lógatták le lábánál fogva, és a menyasszonynak kellett kiváltania, hogy ne dobják a vízbe. Ennél a jelenetnél a filmen és a fotókon is látszik, hogy Gönyeyn és Galimdsánon kívül más „polgári” szemlélője is akadt az eseménynek egy kalapos, kosztümös hölgy személyében, aki elképzelhető, hogy a kutatók valamelyikéhez tartozott. A fiatal párt az utcán rögzített táncuk után, a vőféllyel együtt egy kapu előtt fényképen és filmen is megörökítették a múzeum munkatársai.

A leírás és a filmfelvételek szerint is ezek után következett, hogy a vőlegény meghívja a vendégeket a házához „héricbe”, vagyis, hogy megtekintsék az új asszonyt, és az ebéd után átadják a fiataloknak az ajándékokat. A lakodalomnak ezt a fontos eseményét „szólásnak” nevezik. A felvételek utolsó képkockáin láthatjuk, ahogy a násznép lakodalmi kalácsos kosarakkal érkezik a vendégségbe. A „hérészesekről” a lakodalmas ház udvarán már csak fényképfelvételek készültek. Gönyey a filmfelvevőt fényképezőgépre cserélte, és a lakodalmi kalácsokról színes diapozitívokat készített. Magáról a gyűjtés és filmezés körülményeiről nincsenek feljegyzései, viszont a „szólás” kapcsán a kéziratból megtudhatjuk, hogy a gyűjtést a zentelki bíró fiának lakodalmán végezték. „Feljegyeztük a zentelki bíró fiának a lakodalmán a szólást, ami következőkből állott: A menyasszony anyai nagyapja, szólott egy bivaly tinót, egy szekér szénára való kaszálót s valami pénzt. …” (EA 4697 12. o.)

Gönyey révén a kalotaszentkirályiak – csak úgy, mint az inaktelkiek – táncai és szokásai, így a lakodalmi „szólás” is, bekerültek a bokrétások repertoárjába (EA 5771), amivel 1942-43-ban részt vettek Gyöngyösbokréta bemutatókon. Gönyey Sándor 9,5 mm-es filmfelvételei nem csak a technika és a készítési helyszínek miatt számítanak különlegességnek a gyűjteményben, hanem a vele párhuzamosan készített fényképsorozatok, valamint a fotók mellett szereplő, a filmeket kiegészítő adatok és kéziratok együtt adnak egy képet gyűjtési módszeréről és a korabeli technika adta lehetőségek teljes körű felhasználásáról a néprajztudomány hasznára.

Szerző: Csorba Judit Dorottya

A 9,5 mm-es filmtekercseket a Keskenyfilm.hu Kft. digitalizálta. A digitalizált tekercsekből az alábbi videót a cikk szerzője állította össze.

Felhasznált irodalom

EA Néprajzi Múzeum Kéziratgyűjtemény
NMI Néprajzi Múzeum Irattára
GÖNYEY Sándor 1958, Tánctanulás falun. Tánctudományi Tanulmányok 1958.
LIPTÁK Dániel 2024, Dincsér Oszkár népzenekutatói munkássága. Doktori értekezés. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.
PÁVAI István, Erdély a magyar néprajz-, népzene- és a néptánckutatás tájszemléletében. Zenetudományi Dolgozatok 2004-2005. Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 2006. 193-216.

[1] K. Kovács László visszaemlékezései Gönyey Sándorról a róla készült portréfilmben. Minden kocka érték. Rendező: Tari János, 1998, 46 perc, Dunatáj Alapítvány, Néprajzi Múzeum

[2] A két település összeépült, a Gönyey és Galimdsán készítette képeken felváltva szerepelnek a települések nevei.