Különleges antikváriusi ajánlójegyzéket állított össze Borda Márton Áron az általa két évtizede összegyűjtött Jókai Mór kéziratokból, levelekből, dokumentumokból, papír régiségekből és korabeli fényképekből. A kötet alcíme: Kakas Márton tollrajza és arczkép-csarnoka, Tollanként öszve-szedegette, bokrétába kötötte s a Rév-Komáromban 200 esztendeje született Jókai Mór születése napján kinek-kinek eleibe adja: Borda Márton Áron. „Húsz esztendő óta ápolom, mintegy kertként nevelve ezt a gyűjteményt.” írja a bevezetőben magáról a szerző. Az írót méltatva a 150 tételből álló katalógusban jelentős hangsúlyt kap a fénykép is, címlapján a Koller és Borsos társulás által forgalmazott 1874-1875-ben készült arckép látható.

A Jókairól összegyűjtött számtalan kiváló fényképezett portré java részét Csorba Csilla két jelentős ikonográfiában már korábban közölte, ezért ezek ma már széles körben jól ismertek. A Borda gyűjtemény bemutatása is kronologikus sorrendben halad, az első darab 1845-ből való, az utolsó pedig 1904-ből. Ez utóbbi az Önéletrajz és egyéb emlékezések 1825-1904 című műve, amelynek címképét Kurzweil Frigyes nyomdai úton sokszorosított 1898-ban készült portréja díszíti.
Ez a gyűjteményi kötet is sok neves pesti fényképésznél készült portrét felvonultat, melyek Jókai Mórt és családját, ismerőseit ábrázolják. Van közöttük egy, amely eddig nem volt ismert, Simonyi Antal egész alakos portréja, mely 1861-ben készült. Érdekes módon az eddig ismeretlen felvétel három példányban is bekerült a gyűjteménybe. Az egyiken Jókai Mór saját kezű aláírása, Ernst Lajos műgyűjtő pecsétje, sőt Vasberényi Géza gyűjtő felragasztott címkéje is látható. Az íróról készített legelső képek közé tartozik ez a portré, melynek eddig csak egy mellkép variációját publikálták.
Az egyik legérdekesebb kép a korábban Simonyi Antalnak, most pedig Ludwig Angerernek tulajdonított (hátoldalán nincs jelzés) vizitkártya, amely gróf Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta (1819-1882) festő és zongoraművésznőt, Erzsébet királyné udvarhölgyét ábrázolja, amint Sárközy Ferkó (1820-1897) cigányprímás bandájával zenélnek. Feltehetően Bécsben, Angerer műtermében készült a felvétel. A kép történetéhez tartozik, hogy 1860-ban a horvátországi szűkölködők javára rendezett előadás alkalmából Nákóné csárdásokat adott elő a színpadon, míg Jókai egy saját balladát szavalt el (bővebben Tomsics 2007). Ekkor ismerkedtek meg, a grófné meghívta magához az írót. A jeles művésznő őt is megajándékozta a felvétel egy példányával. A beállított csoportkép ismert, de a hozzá illeszthető Jókai szöveg érdekes aspektussal gyarapítja tudásunkat. A szöveg és a mű többnyire a cigányzene vizsgálata miatt került eddig, elsősorban a néprajzi elemzések látókörébe. Borda Márton Áron közli Jókai Mór A grófnő cigánybandája című írását a kötet végén (lásd részletesebben Jókai 2010). Ebben leírja, hogy a két hegedűs, egy gordonkás és a klarinétos a grófnő saját bandája volt, amelyet összetartott, úri módon megfizetve szolgáltatásaikat.

Jókai így írt a képről: „Azután többször elnéztem ezt a fényképet, szinte el sem akartam hinni. Egy főúri nő, aki nem gyémántokkal pompázik, hanem felsegített szűkölködők áldásaival és könnyeivel.” A képet szemlélő Jókai gondolatai igen humánusak. Nem véletlen, hogy a felvétel szinte minden kultúrtörténeti, fotótörténeti és néprajzi kötetben, más-más kontextusban ugyan, de jelen van.
A Borda által felelevenített „ajánlójegyzék” mint olyan átmenetet képez a gyűjteményt bemutató kötet és az aukciós katalógus között. Egy ponton rögzíti a gyűjtés nagyságát, másrészt elengedi a tárgyakat, mert bízik abban, hogy új helyre kerülnek, ahol továbbra is kegytárgyként őrzik majd azokat a jövőnek. „Számomra megtiszteltetés… hogy a tárgyak közül az egyes darabokat akár 20 évig (vagy talán még tovább) őriznem megadatott” – mondja magáról a gyűjtő. Az alapos és tetszetős kötetben minden tételt precizitás jellemez. A színvonalas, kis példányszámban megjelenő ajánló több mint száz oldallal, színes illusztrációkkal gazdagítja a Jókai kultuszt. Újabb állomásként értékelhető maga a kiadvány, mely emléket állít az időnek, a nagy mesélőnek és a gyűjtőnek is.

Borda Márton Áron: Jókai Mór 200
Buda, 2025. 118 oldal, magánkiadás
megjelent 100 példányban

Szerző: Farkas Zsuzsa

Felhasznált irodalom:
Jókai Mór: Korrajzok. Budapest, 1910.k., 35-38.
Tomsics Emőke: Fotográfiák a hon oltárán. Fotóművészet 2007. 50. 4. 120-133.