Kiss József – Eger

A Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből 9.

A Néprajzi Múzeum munkatársai 1921-22-ben közel száz település fotóműtermében 25000 üvegnegatívot vásároltak. Az akkoriban kortárs gyűjtésnek számító munka középpontjában az értékmentés állt, hiszen az első világháború során a műtermek forgalma a családi fotózások miatt megtöbbszöröződött, az üvegnegatívok tárolása gondot jelentett, ezért kidobálták vagy üvegeseknek adták el őket. Egyrészt múzeumba kerülésük megőrizte őket az utókornak, másrészt a századforduló évtizedeiben eltűnő, átalakuló népviselet és vidéki életmód fontos forrásának tekintették ezeket a felvételeket. A sorozat egy-egy műteremből származó múzeumi fotókorpusz rövid bemutatására vállalkozik.

Az egri Kiss József (1862-1930) fotográfustól négyszázhatvan üvegnegatívot vásárolt Györffy István a múzeum számára 1921 júniusában. A városban a 19. század második felében és 20. század elején működő fényképészeket bemutató könyvében Demeter Pál korabeli források és a még élő leszármazottak segítségével részletezi Kiss József (1863-1930) munkásságát is. Kisst a 20. század első három évtizedének leginkább foglalkoztatott egri fényképészeként tartják számon. A városban ebben az időszakban több műterem is működött, akár egymás közelében. Kiss pályatársai voltak többek között Pelgrund Lajos (1858-1894), Gráf Rudolf (1868-1919) valamint Rónai Dénes (1875-1964), majd a műtermét átvevő testvére, Rónai Hajnal (1882-1938).

A Mezőtúrról származó Kiss József 1890-ben nyitotta első műtermét a Szent János utca 5. sz. alatt (Czwenger-ház), melynek szolgálatatásairól hirdetéséből tájékozódhatunk: „KISS JÓZSEF fényképészeti műterme EGER, Alapíttatott 1890-ben. Csoportozatok, szabadtájképek és minden fényképészeti szakmába tartozó nagyítások figyelemmel s teljes élethüséggel készittetnek. Felvételek borult időben is eszközöltetnek. Lemezek éveken át megőriztetnek. Utánrendelések minden fényképről kaphatók.” (Eger és Vidéke 1890. december 23.) Kiss József 1895-ben új helyszínen fogadta a nála fényképeket készíttetőket, a korábbi üzletétől egy sarokra lévő, a Széchényi utca 3. (ma 2/a) szám alatti földszintes épületét alakíttatta át műteremmé. Kiss itt készült képeinek verzóin a következő helymegjelölések szerepelnek: „Széchényi Fő utcza 3. az Érsek laknak szemben” vagy “az Érseki lakkal szemben” (1-2. képek). Általánosan elmondható, hogy Kiss József mindhárom műterme esetében a verzón található az elhelyezkedésre vonatkozó adat, a rektókon Kiss József neve vagy monogramja és az Eger felirat szerepel. Műtermi kartonjainak egy olyan változata is ismert, amikor a kép rektóján szerepel a (Széchenyi utcai) cím is (3. kép). Ebben az épületben hirdetései alapján 1906-ig dolgozott. Kiss, pályatársaihoz hasonlóan nem csupán saját üzletének kirakatát használta munkáinak reklámozására. Például a Széchényi utcában működő Szolcsányi Gyula könyvkereskedő kirakatában is kiállíthatta képeit. Az Egri Hetilap arról tudósított, hogy a fotográfus néhai Kempelen Radó pénzügyi tanácsosról – aki a kor ismert entomológusa is volt – készült felvétele látható a kirakatban, a hír írója szerint Kiss József számtalan jól kidolgozott képét ismerhette a város lakossága (Eger 1896). 1899-ban ugyanebben a kirakatban a frissen feltárt környékbeli honfoglaláskori sírból tárgyak és Kiss ásatáson készült fényképeit helyezték el (Hevesvármegyei Hirlap 1899).

1898-ban Kiss József felesége, a szintén fényképész Zdársky Franciska megszerezte a korábban Perlgrund Lajos, majd annak halála után egy évig Tóth Sándor által vitt Érsek utca 9. szám (ma Érsek utca 10.) alatt lévő, 1890-ben kialakított műterem üzemeltetési jogát. Az Érsek utcai üzletet még ebben az évben átmenetileg bezárták, átépítették és kibővítették (addig a Széchenyi utcai stúdió működött), 1906 szeptemberében már az új helyszínen fogadták a vendégeket: „A kávéház mellett egy szecessziós külsejű, új, emeletes ház vonja magára figyelmünket színezetének fehér-zöld kombinációjával s csinos, modern kivitelével. Ez a Kiss József új fényképészeti műterme. Óriási anyagi áldozatok árán városunkat egy minden tekintetben kifogástalan fényképészeti műteremhez juttatta Kiss József. A pompás berendezésű fogadó terem, a 8 méter magas felvételi üvegterem előtt levő erkély a közönség kényelmét, a modern berendezésű műterem pedig a modern fényíró művészet érdekeit tartja szem előtt. Kevés vidéki városnak van ily újkori fényíró műterme, mely a tulajdonos eszméi alapján készült. Az új műterem és a renovált Széchenyi világosan mutatják, hogy megyünk, haladunk előre.” (Hevesvármegyei Hirlap 1906). Az újjáépített műtermet Kiss verzóján láthatjuk. (4. kép) A házaspár által 1909-ben megvásárolt (korábban csak bérelt) jellegzetes üveghomlokzattal rendelkező épület földszintjén helyezkedtek el a lakószobák és a bérbe kiadott üzlet(ek), az emeleten pedig a műterem, a sötétkamra, a munkaszoba és az öltöző.

1910-ben Kiss József addigi munkáiból kiállítást állított össze az Egri Clubban, melynek hirdetéséből tudhatjuk, hogy képeit Budapesten és Rigában is szerepeltette. „Művészi fényképkiállítás. Március hó 26-tól április 10-ig a Club helyiség társalgótermében fényképkiállítást rendezek, amelyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívom. A kiállításon több évi fényképgyüjteményemet, amelyek a legváltozatosabb technikával készültek, mutatom be. E válogatott fényképekkel részt veszek a budapesti és rigai kiállításokon. — A kiállítás megtekintése díjtalan. Tisztelettel: Kiss József fényképész.” (Kiss József 1910.). A tárlatról beszámoló is született, melynek segítségével támpontot kaphatunk azokról a műfajokról, képekről, melyeket a rövid cikk ismeretlen írója jellemzőnek és kiemelkedőnek tartott Kiss munkásságából: „A mai fotografáló módszerek minden fajtájára találunk néhány sikerült, sőt nagyon szép képet. A matt albumin s a szépiával átdolgozott bróm képek mellett a linotípia, cinkográfia termékei és a gumminyomatok sorakoznak, melyektől nem lehet elvitatni a fejlett ízlést és a művészi kidolgozást. A természetes (nappali, alkonyati és hold világos) továbbá a mesterséges fényhatások mellett fölvett különböző képek igazán figyelmet és elismerést érdemelnek. Kitűnő tipikus tanulmányfejek: A Vén bakancsos, az egri Negyedmester, Szarvaskői paraszt; művészi arcképek: a Zalár Józsefé, Polereczky Józsefé és Fleischhammer adótárosé; pompás tájképek: a Barátrét, a Tiszafüredi hídnál, Téli táj, Temető éjjel (éjjeli felvétel); meglepő zsánerképek: Munka után, Sovány napszám, Ruhateregetés stb. A képek között sikerültek mesterséges világítással: Lucifer (tűzvörös), Eger a várból (éjjeli felvétel, kékeszöld); egyik-másik brómkép (pld. Kezdő vadászok) akvarellel is átdolgozva megkapó, a Téli hangulat pedig, mely szintén effajta, szinte művészi festménynek látszik. Ezt az 50—60 képet valóban érdemes megnézni mindenkinek, de különösen amatőröknek.” (-X 1910:2).

A korabeli sajtóból több városi vagy intézményi megrendelésre készült munkájáról értesülhetünk, többek között rendszeresen megörökítette a ciszterci rendi katolikus főgimnáziumában érettségizettek jubileumi ünnepségein résztvevőket. 1902-ben Kossuth Lajos katonáit fényképezte: „Kossuth születése száz éves évfordulóján még élő 48-49-iki katonák képeiből egy nagy kiállítást rendez az orsz. tört. ereklye Muzeum. E kiállítás látható lesz a Mátyás király kolozsvári szobrának leleplezési idején is. A képek kiállítására a hazai előkelőbb fényképészeket kérte fel a muzeum. A mi körünkből Kiss József fényképész fogja teljesíteni a felvételeket. A Muzeum lapunk útján, az itteni kerületbeli honvédeket arra kéri, hogy haladéktalanul jelentkezzenek Kiss József fényképészeti műtermében a maguk lefényképeztetése végett. Akinek egyenruhája van, vegye azt fel, akinek nincs, az polgári sötét ruhában jelentkezzék. A múzeum Kossuth Lajos születése 100 éves évfordulójának maradandó emléket akar a ma még élő katonák arczképeiből állítani. A képeket a honvédek Pantheonában helyezik el. A képekhez életrajzi adatokat is kell beadni. Erre kérdőivek vannak letéve a fényképészeknél és a honvéd egyleteknél. Csak a feleletet kell leírni vagy lediktálni. A szegényebb sorsú honvédek lefényképeztetése teljesen díjtalan.” (Hevesvármegyei Hirlap 1902)

Kiss Józsefnél volt tanonc a rövid ideig saját műtermet is üzemeltető ifj. Reinhard Emil (1895-1916), aki Ukrajnában hunyt el az első világháborúban (Demeter 2020:129).

A helyi lapok hírt adtak Kiss lányának eljegyzéséről Juhász Pál kereskedővel, majd a fiatal feleség korai haláláról is. 1921-ben a műteremben addig segédként dolgozó Elemér fia a társa lett, ezután képei „Kiss és Fia” jelzettel készültek. József 1930-ban hunyt el, utána fia vitte tovább az üzletet. Minden bizonnyal jó pár év kellett ahhoz, hogy József helyett fia neve forogjon a köztudatban, erre utal egy szélhámos működéséről szóló rövid hír 1933-ból, mely még Kiss Józsefet említi, holott ő ekkor már nem élt.  „Egy héttel ezelőtt Kiss József egri fényképészt felkereste egy sötétkék ruhába öltözött, jó megjelenésű, 22 évesnek látszó fiatalember és Rónai Hajnal nevében fényképészeti anyagokat kért kölcsön. Kiss nem gyanakodott, bár Rónainak fotószaküzlete is van, gondolta, pillanatnyilag kifogyott a kért anyag, nyugodt lelkiismerettel adott hát belőle. Most derült ki, hogy a fiatalember közönséges szélhámos. A fényképészek megtették a följelentést a rendőrségen. […]” (Eger 1933) Elemér a háború után, 1949-ben már Ferrari Lajos fényképműtermében kapott állás, a Fényképész Szövetkezetnél is dolgozott (Demeter 2020:74).

A Néprajzi Múzeumba az 1921-ben gyűjtött négyszázhatvan üvegnegatívon kívül 1905 márciusában Lichtneckert József székesfehérvári szénnagykereskedő, régiségkereskedő és műgyűjtő jóvoltából harmincegy (F 6953 – F 6983) vegyes méretű, műtermi rektóval és verzóval ellátott pozitív felvétel került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. 2023-ban újabb hat darab (F 343711-343716) Kiss József pozitívval gazdagodott az intézmény. A többféle méretű és több korszakból származó képek műtemi kartonjain található adatok (évszámok, helynevek) segítik feltérképezni, hogy mely Eger környéki településekről érkezhettek Kiss műtermébe, hiszen az üvegnegatívok adatolása nagyon szegényes, legtöbbjüknél az Eger vagy Eger vidéke megjelölés szerepel – ez utóbbi a fényképkészíttető hovatartozására utal. A Lichtneckert által gyűjtött, a Széchenyi utcai Kiss műteremben készült pozitívokkal összevetve az anyagot hátterek, a datálható fotók alapján elmondható, hogy a Kiss Józseftől bekerült üveglemezek 1901 és 1921 között készültek. Petercsák Tivadar egri fertálymesterekkel (negyedmester) kapcsolatos kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy 1901 és 1929 között Kiss József, illetve Kiss József és Fia készítették a fertálymesterek portréit és állították össze az éves tablókat (Petercsák 2014:144). Ezek a városházán kerültek kifüggesztésre, illetve a mesterek is kaphattak belőlük. Kiss József maga is ellátta a fertálymesteri tisztséget egy évig. A Dobó István Vármúzeumban őrzött 1901-es tablón (6. kép) három olyan negyedmester portréja is szerepel, melynek üvegnegatívja a Néprajz Múzeumban található: Mezey Ignácz Hatvan II., Bodó Mihály Felnémeti negyed, Marácz Antal Czifra sánc (7. kép). Ezen kívül még legalább másik öt fertálymester portréja található a gyűjteményben másik (nem datált) évből.

A gyűjteményben őrzött üvegnegatívok méretüket tekintve változatosak, 24×32 cm és 6×9 cm közötti standard méretek megtalálhatóak, nem ritkán Kiss József egy negatívra két felvételt készített. A fényképek a városban népszerű, az üzletet folyamatosan fejlesztő fotográfust jeleznek, erre utal a műtermi kellékek sokfélesége, a legalább huszonegy cserélhető festett háttér megléte a képeken. Az egri és a környező településekről (Bekölce, Egerszalók, Felsőtárkány, Füzesabony, Kápolna, Kompolt, Mezőkövesd, Poroszló, Szarvaskő, Szemere, Szihalom) érkező kuncsaftok egy része az adott település viseletének, más része a polgári öltözet kutatásának forrása lehet. A felvételek többsége a műteremben készült, a térben vagy kézben lévő műtermi kellékekkel gazdagon ellátott, egyéni vagy páros egészalakos portré, kevesebb csoportkép.

A több forrásból múzeumba érkező anyagban egy olyan, az 1900-as évek első felében, feltehetően a második, Széchényi utcai műteremben készült kép van egy felsőtárkányi párról, melynek negatív és pozitív változata is megtalálható (13-14. képek).

Említésre méltó egysége a Kiss műteremből származó anyagnak az egri és környékbéli zsidókról készült portrék, melyek számos, a zsidóság történetét érintő kiállításban, kiadványban szerepeltek az elmúlt két évtizedben, elsősorban a haj- és fejviselet bemutatásának példáiként (Bata 2015).

Több olyan, egri és Eger környéki viseletet ábrázoló képeslap is található a Néprajzi Múzeum Fénykép-, illetve Nyomatgyűjteményben (16-19. képek), melyek ugyan nem tüntetik fel a fotográfust, azok minden bizonnyal Kiss műtermi fotója alapján készülhettek. A többségében színes lapokon a Kiss műterem fekete-fehér üvegnegatívjairól és pozitív képeiről ismert változatos hátterek kelnek életre, fényképeken látható kellékek is előfordulnak. Egy-egy felvétel többféle kiadást is megélt. A képeslapokon többek között felnémeti, füzesabonyi, egri, kerecsendi, szarvaskői öltözetben lévő lányokat, fiatalokat láthatunk. A Fényképgyűjteményben lévő, negyven darabból álló képeslapsorozat feltehetően – a szerzőséget is tévesen hozzá kötve – az egri fotográfustól, Rónai Hajnaltól került a múzeumba, sajnálatos módon a kiadói adatokat tartalmazó oldalra kartont ragasztottak, így az adatok pontosítása nehézségekbe ütközik, ám ezek között is található Kiss József fotója. Az egyéb forrásból bekerült képeslapok között az egri Baross nyomda munkáit őrzi a Nyomatgyűjtemény. Kiss József is adott ki képeslapokat (például szarvaskői várrom, egri Városháza, egri Székesegyház és Palota – mellette egri pár, Eger látképe – mellette egri menyecske), Kiss József kiadásában készült képeslap azonban nem található a Néprajzi Múzeumban.

Az országos gyűjtés során bekerült műtermek azon üvegnegatívjain, melyre több képet rögzített a fotográfus, több olyan felvétel is található, melyről úgy gondolták, hogy nem érdemes leltározásra, azért egyfajta láthatatlan képként vannak a raktárban. Ilyen például

Kiss József és fia, Elemér több évtizedes műtermi munkáinak egy töredékét őrzi csak a gyűjtemény, a pontatlan adatolás miatt a képeken szereplők forrásközösségének feltárása további kutatómunkát kíván. Az anyag különlegessége, hogy számos pozitív képpel és üvegnegatívval egészíti ki az eddigi, fotótörténeti anyagokból megismerhető Kiss József fényképek korpuszát.

Szerző: Bata Tímea

Köszönöm Demeter Pál segítségét.

Irodalom

Bata Tímea: A Néprajzi Múzeum zsidó tematikájú fotográfiái. Fotóművészet 2015. 58. évf. 2. sz., 54-63.
Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák. Az egri fényképezés kezdetei 1842-1914. Eger, 2020 (második bővített kiadás)
Eger: Anyakönyvi hirek. Eger 1930, november 14. elhunytak között 61. évfolyam, 259. sz. 4.
Eger: Szélhámoskodás egy egri fényképész nevével! Eger 1933. április 21., 64. évf., 89. sz., 3.
Egri Ujság: Hirek. Eljegyzés. Egri Ujság 1917. február 28. 24. évf. 59. sz. 3.
Egri Népújság: Hirek. Vérmérgezés következtében váratlanul elhunyt egy egri fiatalasszony. Egri Népujság 1925. január 20. 42. évf, 15. sz. 3.
Egrinapok (Sarusi-Kis Ádám). 2021. A Perlgrund-ház története. Egrinapok.hu.
Hevesvármegyei Hirlap: Honfoglaláskori leletek Eger és vidékéről. Hevesvármegyei Hirlap 1899. január 20., 7. évf., 9. szám, 2.
Hevesvármegyei Hirlap: Kossuth Lajos katonáinak fényképei. Hevesvármegyei Hirlap 1902. szeptember 12. 10. évf., 111. sz. 2.
Hevesvármegyei Hirlap: Haladunk. Hevesvármegyei Hirlap 1906. szeptember 13., 14. évf., 73. sz., 3.
Kiss József hirdetése. Művészi fényképkiállítás. Hevesvármegyei Hirlap 1910. március 27. 18. évf. 25. sz., 4
Petercsák Tivadar: A fertálymesterség: Egy hagyományőrző tisztség Egerben. Budapest-Eger: Kossuth Kiadó – Eszterházy Károly Főiskola. 2014.
-X: Beszámoló a kiállításról. Hevesvármegyei Hirlap 1910. április 3., 18. évf., 27. sz. 2-3.