Szeghalmi Gyula, Szeghalom

A Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből 7.

A Néprajzi Múzeum munkatársai 1921-22-ben közel száz település fotóműtermében 25000 üvegnegatívot vásároltak. Az akkoriban kortárs gyűjtésnek számító munka középpontjában az értékmentés állt, hiszen az első világháború során a műtermek forgalma a családi fotózások miatt megtöbbszöröződött, az üvegnegatívok tárolása gondolt jelentet, ezért kidobálták vagy üvegeseknek adták el őket. Egyrészt múzeumba kerülésük megőrizte őket az utókornak, másrészt a századforduló évtizedeiben eltűnő, átalakuló népviselet és vidéki életmód fontos forrásának tekintették ezeket a felvételeket.

A sorozat egy-egy műteremből származó múzeumi fotókorpusz rövid bemutatására vállalkozik.

Az országos gyűjtés keretében a Békés megyei Szeghalmon Györffy István Szeghalmi Gyulától 187 darab üvegnegatívot vásárolt (ltsz.: F 44212–44398). A lengyel származású Szeghalmi (Sennovitz, Szeghalmy) Gyula (1876–1963) 1902-ben került református tanítóként Szeghalomra, ekkor magyarosíttatta nevét.

A megye történetét összefoglaló Márkus György 1936-ban így összegezte Szeghalmi munkásságát: „Szeghalmy Gyula ny. isk. igazgató, az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság alelnöke. Szegeden született 1876-ban. Budapesten polgári iskolai tanárképzőt végzett. Állami ösztöndíjjal beutazta Európa nagyrészét. Többszáz cikket, 65 földrajzi-történelmi, fényképészeti és szépirodalmi könyvet írt. […] Ősrégészeti munkái a külföldi tudományos körökben ismertek. Üvegképeivel többször nyert aranyérmet. A kultuszkormány, a hazai egyetemek és múzeumok vele készíttetik a tudomány minden ágát felölelő diapositiveket. A bolgár cár, a német császár és a magyar király részére nagyméretű színes üvegképeket készített. A világháború folyamán hadifestő volt, majd hadvezetőségi megbízásból harctéri felvételeivel az ország nagy színpadjain előadásokat tartott. […]” Szeghalminak több összefoglaló, a természeti és az épített örökségekre koncentráló monográfiája is megjelent (Veszprém vármegye, Felvidék, Erdély vármegyéi), melyet saját fotográfiáival, színes diapozitívjaival illusztrált.

Szeghalmit már fiatalon érdekelte a fényképezés, diákkorában elkészítette amatőr fényképészeknek szánt kézikönyvét, mely két kiadást is megélt (1897 és 1906). Oktatói munkájában nagy szerepet kapott a diafelvételek készítésének, színezésének fejlesztése, vetítés formájában való népszerűsítése. A hazai képrögzítés története is ebben a minőségében tartja őt számon, a vetített képműfaj egyik hazai úttörőjeként. Az Erdélyi Mór által alapított Uránia Szemléltető Taneszközök Gyárához hasonlóan a diapozitívok tömeges mennyiségű sokszorosításával, forgalmazásával foglalkozott, a felvételeket részben lányai színezték. A Békésmegyei Közlönyben megjelent 1913-as hír szerint: „Nem kevésbbé méltánylandó sikerét jelenti az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságától meghívást nyert a hazai archaelogiai emlékek képes törzsalbumának s országos diapozitív lapoknak kiadását célzó tervek reagálására nézve. Szeghalmi készíti ugyanis a szemléltető oktatást hatalmasan előmozdító s immár országos hirű diapozitív lapokat, melyek a hivatalos bírálat szerint messze fölülmúlja a külföld enemű készítményeit.” A korabeli békési sajtó többször beszámolt Szeghalmi vetített előadásairól; az első világháború idején haditudósítóként szolgáló tanító a fronton készült diáit többször bemutatta. „Uránia előadás lesz a gyulai Király-mozgószínházban, melyet a háborúban elesett tanítók és tanárok özvegyei és árváinak országos alapja gyarapítására tart Szeghalmy Gyula tanító a harctéren felvett eredeti diapositiv képekkel. Az előadás két estén december 7-én és 8-án tartatik, külön az északi és külön az olasz harctérről. Ezenkívül két délutáni ifjúsági előadás is tervbe van véve.” (Békés 1917a.) A hetilap beszámolója szerint az előadás érdekes volt, ám a vártnál kevesebben jelentek meg (Békés 1917b). A Békésmegyei Közlöny 1925-ben a következő esetről számolt be: „Elveszett nagyértékű képek. Szeghalmy Gyula szeghalmi igazgató-tanító az Országos Faluszövetség által Köröstarcsán rendezett kiállítás alkalmával a szövetség meghívására vetített képekkel előadást tartott. Január 7-én délelőtt fél 12 és 1 óra között a Köröstarcsa–Szeghalom közötti országúton hazamenet valahogy lecsúszott a kocsiról az üvegképeket tartalmazó doboz. A körülbelül 45–50 cm. hosszú, 8–10 cm. magas, sárgára fényezett dobozban cc 200 darab 8’5×8’5 cm. nagyságú színes üvegkép volt. Az igazgató kéri a becsületes megtalálót, hogy a dobozból bizonyára kiszóródott s részben elpattant képek hollétéről értesítse őt. A képeket a közoktatásügyi minisztérium részére készítette Szeghalmi Gyula s most, a kiállítás után szándékozott azokat Budapestre küldeni. A képek elveszése helyrehozhatatlan kárt jelent nemcsak a magyar államnak, de az egész magyar kultúrának.” Az idézett és a helyi lapokban megjelent rövid hírekből kirajzolódik, hogy Szeghalmi az említetteken túl Szeghalmon és Békés megyében rendszeresen tartott előadásokat (több alkalommal az 1925-ös megyei árvíz képeiből), állami megrendeléseket vállalt, népszerűsítette a diavetítés oktatásban betöltött szerepét.

Szeghalmi amatőr fényképészetről szóló 1906-os munkájában a következő hirdetés található: „1906. jan. 1-én üzembe lép Szeghalmi-Csákly »HUNGÁRIA Első Magyar Fotokémiai Laboratórium« Szeghalmon. Ajánlja a külföldi gyártmányokkal mindenben versenyképes készítményeit. […]” Csákly László 1904-ben nyitotta meg Gyoma második gyógyszerüzletét. Arra vonatkozó adat nem került elő, hogy valóban megnyitották-e ezt a laboratóriumot. Kincses Károly adatai alapján a Művészi Fényképezés 1914-es évkönyvében a következő hirdetés található: „[…] művészi kivitelű 13×18 cm, színes diapozitívek (festői és genre képek á: 5 kor.) és 40 ezer féle 8,5×8,5 cm vetíthető diapozitív is rendelhető. A tudomány minden ágát felölelő színes diapozitívek darabja 2 korona. Intézeteknek részletfizetésre is.” Egy saját, oktatáshoz kiadott jegyzékében 80 ezer diáját ajánlja Szeghalmi. A kollekció saját diáin túl kiadványok reprodukcióit, meséket is tartalmazta.

A rendelkezésre álló adatok alapján nem pontosítható, hogy mikor nyitotta meg műtermét szeghalmi házánál, és meddig üzemeltette azt Szeghalmi. Rudolf Mosse 1924-es iparosjegyzéke Szeghalmi Gyulán (h. sz. 417 megjelöléssel) kívül még három fotóst hoz a településről: Berunker Béla és Borisz, Somogyi Eszter. A következő két jegyzékben (1925-1926, 1931) Szeghalmi már nem jelenik meg; azt azonban tudni kell, hogy a Mosse-féle jegyzék egyfajta arany oldalakként működött, az szerepelt benne, aki elküldte a kiadónak az adatait. A Néprajzi Múzeumba őrzött fotói alapján az első világháború idején már fényképezett és legalább 1924-ig nyilvántartották fotográfusként.

Az 1921-es országos gyűjtés során a múzeum fényképgyűjteményébe került fotók munkásságának egy kevésbé ismert oldalát mutatják be: helyi, kvázi hivatásos (vagy éppen amatőr) fotográfusként portrékat, családi csoportképeket készített. A bekerült felvételek alapján valószínűsíthető, hogy saját házánál fényképezte le a hozzá érkezőket. Szeghalmi időjárástól függően saját háza előterét, folyosóját, udvarát használta, a fotók segítségével virtuálisan bejárható a „műteremként” használt tér. A várakozás helyszíne az egyik képen látható „fonó jelenet” helyszíne lehetett, a falon mintaként kihelyezett pozitív felvételekkel (lásd 4. kép). A műtermi hangulatot megteremtő kézben tartott, vázában elhelyezett virágok, a háttér díszéül szolgáló növények felvételei különös ismertetőjegyei (lásd 9. kép).

A szeghalmiakról készült fotográfiák jól tükrözik Tábori György megállapítását: „Ha összehasonlítjuk a szeghalmi nép ruházatát hazánk más tájainak népi viseletével, megállapíthatjuk, hogy az a két század fordulóján igen egyszerű, szegényes volt. A tárgyalt időben [19–20. század fordulója] és utána sem színesedett, nem díszesedett meg, maradt a maga egyszerűségében, és fokozatosan vesztett amúgy is kevés jellegzetességéből.” A felsőruhák szinte kivétel nélkül gyári anyagból készültek ekkorra.

A jelenleg hozzáférhető fotói alapján feltehetően az első világháború idején használta házát műteremként. A felvételek többsége a háborús időszakra jellemző katonákkal készült családi fotó, vagy éppen a fronton lévő családtag számára készített fotográfia az itthon lévőkről. Szeghalmi anyagában olyan képpárok is vannak, melyeken a szereplők egy része azonos (lásd 11-14. képek).

Szeghalminak keményhátú kartonon lévő, a műtermet reklámozó rektója és verzója nem ismert. Turistaként, fotográfusként, a diák készítőjeként azonban élete végégi fotózott. A Veszprém megyét bemutató kötet előszavában saját fotózásairól is írt: „[…] az apostolok lovain, turistazsákkal a hátamon, fényképezőgéppel és jegyzőkönyvvel a kezemben, évekig jártam Dunántúl tájképileg megkapó, a nagy Természet csodaszépségeit pazarul ontó, kínálva kínáló pontjait, a végtelen, virágmezős, délibábülte zónákat éppen úgy, mint a dombvidékek szelíden hullámzó s a hegységek várromokkal koronázott, ősi erdőségekkel megült tájékait, hogy így a legközvetlenebb benyomások birtokában irányíthassam rájuk a természetjárók figyelmét és keltsek lelkeikben.”

Szerző: Bata Tímea

Irodalom

Békés: Uránia előadás. Békés. 47. 49. sz. 1917a, 3.
Békés: Szeghalmi Gyula. Békés. 47. 50. sz. 1917b, 5.
Békésmegyei Közlöny: Egy békésmegyei író újabb sikerei. Békésmegyei Közlöny. 1913, 40. 12. sz. 1913, 5.
Békésmegyei Közlöny: Elveszett nagyértékű képek. Békésmegyei Közlöny. 52. 8. sz. 1925, 5.
Bogdán Melinda – Munkácsy Gyula: Az Uránia „decorativ” képei. Országos Pedagógiai Múzeum, é. n. https://www.opkm.hu/?lap=dok/dok&dok_id=285
Kolta Magdolna: Képmutogatók. A fotográfiai látás kultúrtörténete. Kecsemét: Magyar Fotográfiai Múzeum, 2003
Márkus György, szerk.: Békés vármegye. Budapest: Békés Vármegye Monográfiája Szerkesztő- és Kiadóhivatala, 1936
Mosse, R.: Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára. Budapest: Rudolf Mosse magyarországi képviselete, 1924
OSA Archívum: Szeghalmi Gyula munkássága. é. n. http://diafilm.osaarchivum.org/public/?html=13
Szeghalmi (Sennovitz) Gyula: Amateur fényképészeti kézikönyve. Budapest: k. n. 1897
Szeghalmi (Sennovitz) Gyula: Amatőr fényképészek könyve. Gyoma: Kner Izidor Könyvnyomdai Műintézete, 1906
Szeghalmi Gyula: Vetíthető diapozitív képek. Az iskolai és iskolán kívüli oktatáshoz felhasználható képek legkimerítőbb jegyzéke. Békéscsaba: Tevan, 1914
Szeghalmi (Szeghalmy) Gyula: Magyar városok és vármegyék monográfiája 23. Dunántúli vármegyék – Veszprém vármegye községei. Budapest: A magyar városok monográfiája kiadóhivatal, 1937
Szeghalmi (Szeghalmy) Gyula: Felvidék. Budapest: A magyar városok monográfiája kiadóhivatal, 1940
Szeghalmi (Szeghalmy) Gyula: Erdélyi vármegyék. Budapest: A magyar városok monográfiája kiadóhivatal, 1942
Tábori György: A szeghalmi nép ruházkodása a 19-20. század fordulóján. In. Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok. Miklya Jenő – Szabó Ferenc, szerk. Szeghalom: Szeghalom Nagyközség Tanácsa, 1979, 643-672.