Az Együtt. Inaktelki képek 2000-2002 című, 2024. március 5-én, a Néprajzi Múzeum napján megnyílt időszaki kiállítás unikális módon ad képet egy kalotaszegi falu életéről. A kiállítás kurátorai, Fülöp Hajnalka és Danó Orsolya 176 felvételt válogattak abból az 1108 színes diapozitívból, amelyeket Winter Erzsébet, a múzeum fényképész munkatársa 2000 és 2002 között készített a Kolozs megyei településen. A kiállításban egy riportfilm és más mozgóképes anyagok is segítik a látogatót közelebb kerülni a kalotaszegi Inaktelke életéhez.
Fülöp Hajnalka muzeológus az 1990-es években hosszú időn keresztül, rendszeresen végzett terepmunkát Inaktelkén – évekig visszajárt a faluba, évente több alkalommal heteket töltött a településen. Winter Erzsébettel, a múzeum fotósával 2000 nyarán mentek először együtt Inaktelkére, azzal a céllal, hogy a 20. század utolsó évében dokumentálják a falu életét, fényképeken is megörökítsék az ott élőket.
A diapozitívok egy teljes falu életét rögzítik egy adott pillanatban, az inkatelki családok közül szinte mindenki szerepel a fényképeken, általában saját lakóháza előtt. A teljességre törekvésben nem csak a fotók adnak nekünk átfogó képet egy falu lakosságáról, hanem a készítők gondosan dokumentálták a képen szereplők nevét, születési idejét, rokonsági fokát is, így a családi kötelékekről is részletes képet kapunk. A családi és egyéni portrékon kívül a muzeológus és a fényképész megörökítette a fontos ünnepeket, az Inaktelkére jellemző, és a megélhetést akkoriban nagyban biztosító állattartást, a közös munkákat, valamint más, mindennapi tevékenységeket, például a ház előtti padon való beszélgetést, mint a közösségi élet egy nagyon fontos mozzanatát.
A képek készítése óta több mint húsz év telt el, ami az egyén, egy család, de még egy falu életében is jelentős idő. A kutató, Fülöp Hajnalka és a múzeum munkatársai az ez idő alatt történt változást szándékoztak dokumentálni, amikor 2023-ban, már a kiállításra készülve elhatározták, hogy videó riportokat készítenek Inaktelkén, a Winter Erzsébet által készített fényképeken szereplő családokkal. Azt, hogy az élet húsz év alatt is mennyivel sűrűbb lett, az is bizonyítja, hogy ma már sajnos nem mindenkinek volt ideje egy hosszabb beszélgetésre. A forgatás idején szinte a teljes falu a közelgő konfirmálásra készülődött, amely alkalommal pontosan beosztották, ki, mikor kell, hogy segítsen a családnak, melyik rokon, milyen intenzíven kell, hogy részt vegyen az előkészületekben. Azonban az elfoglaltság ellenére is akadtak olyan családok, akik szívesen beszélgettek az Inaktelkén bekövetkezett változásokról. A 2000-2002 között készült képek segítségével idézték fel egykori életüket. Az interjúkból egyértelműen kirajzolódik, hogy mit tartanak fontosnak, jellemzőnek saját településükre, közösségükre, családjukra. A beszélgetésben résztvevőket leginkább a családtagok, szomszédok, falubeliek hiánya foglalkoztatta, hiszen Inaktelke népessége az elmúlt évtizedekben nagyjából a felére csökkent; sokan már nem élnek a fényképeken szereplők közül, és sokan elköltöztek a településről. Nem csak az emberek, hanem az egykor a falu képét meghatározó állatok, bivalyok, juhok, kecskék és a jellegzetes épületek sem részei ma már a látványnak, mint ahogy az identitás egyik fontos elemét, a jellegzetes és nagyon díszes inaktelki népviseletet is csak a legnagyobb ünnepeken öltik magukra; ahogy az interjúkban elmondták, már egyre kevesebben öltöznek „falusiba”.
A falu egyik legnagyobb ünnepét jelentő és legtöbb lakosát megmozgató konfirmálás, amelyen 2023-ban három család fiataljai vettek részt, megmutatja egy szeletét annak, hogyan működik egy kis település közössége a gyakorlatban, és hogyan erősíti meg önmaga számára ezáltal is létezését.
A kiállításban több mozgóképes anyag is szerepel, amely eltérő módokon szeretné minél inkább közelebb hozni a látogatóhoz Inaktelkét, az ott élő embereket. A kiállítás bevezető terében levő vetítés a kalotaszegi táj és a település képeivel igyekszik bevonni a nézőt a falu látványának élményébe. A riportfilm a helyi családok segítségével beszél az egyén és a közösség viszonyáról, a faluközösséget működtető kapcsolatokról, és egy-egy családi és személyes példán keresztül megmutatja a helyi kultúra jellemzőit is. Ezt egészíti ki a Török Gábor, mentálhigiénés szakemberrel készített interjú, amely a kis közösségek működésébe és a közösségben való létezés szerepébe, fontosságába ad betekintést a látogatónak.
A riportfilm készítői:
rendező: Csorba Judit Dorottya
szakértő-riporter: Fülöp Hajnalka
operatőr: Dénes Zoltán
hangmérnök: Oláh-Székely Jónás
vágó: Nikl Márton
valamint a Néprajzi Múzeum számos munkatársa
szerző: Csorba Judit Dorottya