A Dunky fivérek kalotaszegi lakodalmi fotósorozata

A Bánffyhunyadon élő írónő, a kalotaszegi varrottas háziipari mozgalom elindítója, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka (1845-1910) szorgalmazására 1895 májusában, a Kolozsvárott műtermet üzemeltető Dunky fivérek fotósorozatot készítettek két tehetős családból származó fiatal, Kudor Kata és Pócs István lakodalmán. A fényképezésről, a lakodalom szereplőiről és a képekről Gyarmathy Zsigáné részletes leírást közölt a Vasárnapi Ujság hasábjain Kalotaszegi lakodalom címmel (Gyarmathy 1895), egy, a király hadgyakorlatra érkezése miatt, Kalotaszeget több szempontból bemutató lapszámban.

A sorozat öt darabja 1899-ben, a Dunky fivérektől történt vásárlás útján került a gyűjteménybe 25×33 cm-es, kolozsvári műterem adatait feltüntető kartonokra ragasztott 17×23 cm-es pozitívok formájában (F 1766-1767, F 1769-F1771). Az egyik kép később készült kópia, melyen a fotográfusok többi telephelye (Miskolc, Sátoraljaújhely, Dés és Sátorospatak) is fel van tüntetve, ezek közül az első hármat 1900-ban, a patakit 1910 körül nyitották meg. Ebből kiindulva ez a változat később kerülhetett elő egy raktárrendezés során, a kép témája miatt feltehetően a korábban bekerült sorozat duplumaként ugyanazt a leltári számot kapta (F 1767, 3-4. kép). A sorozat hat másik kópiája 2003-ban egy magánszemély hagyatékának részeként került a múzeumba (F 342251 – F 342256), ezek egy másik típusú, szintén a kolozsvári műterem adatait szerepeltető 25×32 cm-es kartonra kasírozva. Ez utóbbi sorozaton a „A magyar nép művészete” Malonyay Dezső gyűjtése pecsét szerepel, azonban a képek egyike sem jelent meg a Kalotaszeg kötetben (Malonyay, 1907). A két módon bekerült fotók kiadják a hét darabból álló teljes sorozatot, mely megjelent Gyarmathyné írásában (1-3. és 5-8. képek). A többféle kópia jelzi, hogy a lakodalmi sorozatot több helyre eljuttatták a fotográfusok, egyes múzeumi példányok található jelölések, festések arra utalnak, hogy valamelyik lapnál is megfordultak a képek.

A lakodalom megörökítés valós időben történt, az események folytonosságából kiragadott beállított, statikus képek jelzik a nagy hírű fényképészműterem közreműködését. A Dunky fivérek, Kálmán (1858-1935) és Ferenc (1860-1944) 1886-ban nyitották meg műtermüket Kolozsvárott. A Wass-házban üzemelő műteremben készített portrék mellett számos eseményt is megörökítettek Kolozsvárott és más erdélyi városokban. A Vasárnapi Ujság és más lapok is rendszeresen közölték a képeiket. Az Erdélyi Kárpát Egyesület fotográfusaiként aktív szerepet vállaltak a kirándulóhelyek, néprajzi érdekességek dokumentálásában is. Bánffyhunyadon is többször dolgoztak, a májusi lakodalmi fotózás után 1895 szeptemberében ők örökítették meg a hadgyakorlatra érkező király és kíséretének látogatását, a vendéglátás- valamint az elszállásolások helyszíneit. Gyarmathty Zsigánét 1889 óta biztosan ismerték, portrét készítettek róla műtermükben.

A felvételek hitelességéhez szükség volt a helyi szokásokat és a lakodalom résztvevőit jó ismerő, értő és a kompromisszumokat nem vállaló segítő, Gyarmathty Zsigáné közreműködésére. Gyarmathyné írásaiban többször kitér a fotózásra, többek között Munkácsy Mihállyal, Kőnig Györggyel is részt vett közös fotózáson kalotaszegi falvakban. Emellett Jankó János munkáját már az 1892-ben megjelent Kalotaszeg című könyvének előkészítése során is segítette, majd az Ezredéves Kiállítás néprajzi falujának előkészítő munkái során is. Gyarmathyné a néprajzi adatfelvételek, fotózások során törekedett a hitelességre. Erre utal az Ethnografus, fotografus és a nép (Gyarmathy 1896b) című, először 1893-ban megjelent rövid írásában, amikor a Hunyadra érkező amatőr fotográfusok néprajzi témát kérnek: „Tehát óhajtanának — ezen az egy napon — valami népmulatságot; egy szövőszéket […] mikor szőnek rajta, egy lakodalmi menetet, egy fonóházat s még néhány népies jelenetet” – míg korábban igyekezett ezeket az igényeket kielégíteni, 1893-ra már úgy gondolta, hogy mindent a maga idejében lehetséges dokumentálni, ezért a háziipari tevékenység bemutatására kéri a napi más munkából fotózásra kivehető lányokat.

A Kudor Kata és Pócs István lakodalmának képei a vőlegény és legénytársai búcsúzását (F 342251), az ajándékokkal a lakodalmas házhoz vonuló vendégeket (F 1766, F 342252), a vőlegényt és kísérőit (F 1767, 2 példányban), a menyasszonyt és lánytársait (F 324253), a menyasszonyt és a vőlegényt az udvarra kitett vetett ágy mellett (F 1770, F 342254), az utcán bemutatott kelengyét és a násznépet (F 1771, F 342255) és csetenyés szekér vonulását (F 1769, F 342256) örökítik meg. Az eseményen ez a hét kép készült, tervben volt még egy, de az nem valósult meg: „Ha be nem alkonyodott volna, az utolsó kép az leendett, mikor a menyasszony új otthonába lép, após, anyós fogadja, mézes pálinkával kínálja, […]” – olvashatjuk a Kalotaszegi lakodalomban (Gyarmathy 1895, 626).

Több faluból érkeztek, hogy a szokásosnál gazdagabb kelengyével felvonuló lakodalmat megnézzék, emiatt és a Kolozsvárról érkező fotográfusok miatt a szokásostól eltérő módon zajlott az esemény. Gyarmathyné beszámolójában olvashatunk arról is, hogy a hunyadiak mit gondoltak a fotózásról: „Ugyan igaz-e, hogy a mai lakodalomról képet is csinálnak, s hogy ez a történet azért esik, mert odaát nagyon kedvelik piaczi Kudor Katát? Erre én teljes meggyőződéssel felelhetem, hogy úgy van. Mert Kudor Kata az az ártatlan szelid jó leány volt, amilyennek a nagy világban képzelik a nép leányait, s a milyen a valóságban ritkán szokott lenni. De ha akad egy, azt szívem szerint való volt mindenképen kitüntetni. Akartam, hogy a Dunky fivérek ügyessége épen ezt a lakodalmat örökítse meg.” (Gyarmathy, 1895, 626). Az kelengye (7. kép) kapcsán ezt írja: „’A gúnya is több, a tükör is nagyobb, mint más menyasszonyé, de inkább hisszük a tisztesség is nagyobb, hogy még képet is csinálnak erről az állapotról.’ Ezt a megjegyzést épen a hátam mögött tették, mire odaszóltam: — ’Édes lelkeim, nem a sok gúnyáért, meg a nagy tükörért érte Kudor Katát az a kitüntetés, hogy a lakodalmát lefényképezik, hanem a szép magaviseletiért!’” (Gyarmathy 1895, 626). Ezek a megjegyzések sejtetik, hogy a városi fényképészek által készíttetett sorozat a tehetős családok kiváltsága volt – emellett utal arra is, hogy Gyarmathyné milyen szerepet töltött be a néprajzi értékek közvetítésében.

A lakodalmi sorozat fotói, története számos néprajzi kiadványban megjelent, Kalotaszeg néprajza, a lakodalmi szokások vagy Gyarmathyné munkássága kapcsán. Mivel több kópia is készült, a Dunky fivérek is számontartották ezt a fotózásukat. A fiatal pár és a család sorsát Gyarmathyné későbbi írásaiban követhetjük. A bánffyhunyadi háziipari mozgalom vezetőjeként Gyarmathyné azt tervezte, hogy az Ezredéves Kiállítás néprajzi falujában szervezett, a látogatóknak szánt, a viseleteket és szokásokat bemutató rendezvények között Kudor Kata testévre, Pista lenne a kalotaszegi lakodalom vőlegénye. Erről és a menyasszony kiválasztásáról a Fővárosi Lapokban megjelent cikkéből (Gyarmathy 1896b) értesülhetünk. Egy későbbi írásából megtudhatjuk, hogy a lakodalom végül Bánffyhunyadon valósult meg, Kudor Pista szíve választottja azonban pár hónap múlva elköltözött férjétől (ennek oka nem ismert). Kudor Kata és Pócs István házassága sem tartott sokáig, az Új Időkben publikált írásból (Gyarmathy 1897) megtudhatjuk, hogy következő évben a férj elhunyt. A szomorú esemény kapcsán jegyzi meg Gyarmathyné: „Haj! nagyon rövid időre szólt a rendelés! A fenyőgaly még ott van a háztetőn s a fiatal asszony fejét már gyászkeszkenő borítja. És a nép azon tanakodik: Vájjon istenem uram, nem azért esék ez a korai szerencsétlenség, hogy képbe tevék a lakodalmukat?” Számos történet maradt fenn arról, hogy a falvakba érkező fotográfusok, néprajzkutatók szembesültek azzal a félelemmel, mely a fényképezést övezte, mi szerint akit az „ördög masinájával” lefényképeznek, annak elviszik a lelkét, baj érheti. Ez köszön vissza Kudor Kata esküvőjének megörökítése kapcsán is.

Szerző: Bata Tímea

Kapcsolódó irodalom:

Gyarmathy Zsigáné: Kalotaszegi lakodalom. Vasárnapi Ujság, 42. 30. sz. 1895, 625-627. (képek 626-630.)
Gyarmathy Zsigáné: Lakodalom lesz! Fővárosi Lapok, 33. 114. sz. 1896a, 1-2.
Gyarmathy Zsigáné: Ethnographus, fotografus és a nép. [1893] In. Uő: Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából. Budapest, Franklin Társulat, 1896b. 58-62.
Gyarmathy Zsigáné: A mit észrevett a mi királyi hercegünk. Új Idők, 3. 6. sz. 1897, 120-122.
Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest, Franklin Társulat, 1907.
Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Alapítvány, 2001.