München-Bukarest-Alexandria

Misszió +

1896-ban a világ különböző pontjáról számos hittérítő küldött tárgyakat, könyveket és fényképeket egy nagyszabású missziós kiállítás létrehozásához Ribényi Antal, kispesti plébános felhívására, aki a bevételből új plébániatemplom építését kívánta finanszírozni. A befolyó összeget növelte, hogy az állam a kiállítás zárását követően annak teljes anyagát megvásárolta a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a jelenlegi Néprajzi Múzeum számára.

Egyiptomban szolgálatot teljesítő olasz ferences atyák közvetítésével jutott el Magyarországra az a négy darab felvétel, amelyek első pillantásra anionimnak tűnnek, azonban alaposabb vizsgálat során kirajzolódik a pozitívokon egy halvány, kézírásos szignó: Reiser.

A Münchenből származó német fotográfus, Andreas Daniel Reiser (1840-1898) korábban Romániában Gyurgyevóban és Bukarestben működtetett fényképészműtermet. 1884-ben helyezte át székhelyét ugyancsak hivatásos fotós sógorával és családjával együtt Egyiptomba, ahol az érkezés dátumához viszonyítva későn, 1892-ben említik először az iparjegyzékekben alexandriai stúdióját, majd később annak kairói fíliáját. Az első afrikai műterem megnyitásának pontos dátuma nem ismert, azonban Reiser életrajzának és a képek Magyarországra érkezésének metszetéből tizenkét évre – 1884-1896 – szűkíthető azok lehetséges keletkezési időintervalluma. Némelyik képre – általában olvashatatlanul, halványan – sorszám, képcím is került a készítő szignója mellé.

Az orientalista fotográfiának – amely irányzatba Reiser egyiptomi munkássága is sorolható – voltak kedvelt és keresett, visszatérő témái, amelyek megjelentek több fotós munkásságában, vagy ugyanazon alkotónál újabb és újabb megfogalmazásokban. Más nyugati fotósokhoz hasonlóan Reiser is elkészítette a maga zsánerfotóit ezekből a közkedvelt témákból, mint például az iskolamester tanítványai körében. A Néprajzi Múzeumban F 1161 leltári számon nyilvántartott Arab iskola című fotója ugyanazt a megrendezett jelenetet ábrázolja, mint az F 2532-es számon nyilvántartott szíriai muzulmán iskolai jelenet, amelyet a Maison Bonfils jegyez. A beállítás, a testhelyzetek, a mozdulatok, a gesztusok és a felvonultatott minimális kelléktár, mind közel azonosak. Noha Reiser beállítása spontánabb hatást kelt a szemlélőben, kevésbé tűnik akaratlagosnak, megrendezettnek a szituáció, így akár hihető lehetne, hogy valóban egy mindennapi jelenetnek volt szemtanúja, és azt örökítette meg a fotográfus. A nagy képkivágás azonban bepillantást enged a műterem kulisszái mögé, így látható az alakok mögött felállított műtermi háttér széle és teteje. Valamint a bal oldalon lévő rácsos ablak és váza rajzosságából kitűnik, hogy nem valódi tárgyakat, csupán egy fotóstúdió festett kellékei vannak a szereplők mögött.

Az olasz ferences testvérek szűk Reiser-válogatásába a beállított műtermi kép mellett hiteles, a kor nyugati-kíváncsiságát kielégítő néprajzi felvételek is kerültek. Az embertípust, viseletet, épített és természeti környezetet is magába foglaló F 2385 számú fényképpozitív kiszolgálta a korszak utazóinak szuvenírképek iránti igényét, ugyanakkor valósághű ábrázolásmódja valamelyest betekintést enged a térség 19. század végi viszonyaiba.

Meghatározó szerepet játszanak Reiser munkásságában női modelljeiről készült arcképei és egész alakos portréi. Követve az orientalista ábrázolásmód egyik jellemző vonulatát Reiser modelljei sok esetben erotikus légkörben, részben fedetlen testrészekkel jelennek meg a felvételeken. Az utóbbi természetszerűleg nem került be a hittérítők képválogatásába, az orientalista női portrék egy karakterisztikus darabja azonban helyet kapott az Egyiptomot és lakóit bemutató sorozatban F 184018 leltári számmal. Az irányzat romantikus stílusjegyei mellett realisztikus részletek és a női munka ábrázolása is megjelenik a felvételen. Reiser felvételeivel nem csak fotónagyítás, hanem képeslap formájában is kereskedett. Így került be évtizedekkel a missziós anyagot követően egy négy darabból álló női portrésorozat a Néprajzi Múzeum Nyomatgyűjteményébe, amely Reiser objektívén keresztül ábrázolja az észak-afrikai női típusokat. Az egész sorozat kiegészítője a missziós fényképanyag F 184018 képének, az Ny 1005 azonban képpárba is állítható a misszionáriusok által küldött asszony arcképével. Ugyanaz a beállítás jelenik meg tükrözve, ugyanazokkal a kellékekkel. A mozdulat, a tekintet, a műtermi szikla, a vízhordó edény, a mindennapi rutin közbeni megpihenést imitáló beállítás ugyanúgy sajátja mindkét felvételnek. Mindez kiegészül a többi képen is megjelenő antropológiai jellemzőkkel és a gazdag viseletek sajátosságaival.

Szerző: Gebauer Hanga

Irodalom:
Jacobson, Ken: Odalisques & Arabesques: Orientalist Photography 1839–1925. London, 2007.